Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

játszottam a zenekarban böjt idején éppen Bonnónak abban az Isaac cimü oratóriumában, az egész császári udvar és az ud­vari főnemesség jelenlétében. - ő: Nos, ez lehetséges. De nem hazugság, hogy bált adtam, amelynek során álarcos jel­mezes felvonulás és parasztlakodalom szerepelt, továbbá, bogy egy török jelmezes bevonulást is rendeztem? Én: Az ál­arcos jelmezes mulatság tekintetében ugyancsak alávaló ha­zugság. Mert az álarcok kivétel nélkül tiltva vannak a cs. és kir. örökös tartományokban, de tisztességes jelmezek, mint például dominók, parasztruhák és nemzeti öltözetek, ha az arc nincs álcázva, általában szabadon használhatók. Ma­gam is többször voltam a bécsi Redoutban, hol dominóban, hol spanyol viseletben, majd Nobile vsneziano ruhában, vagy holland parasztnak öltözve. Mivel pedig a mi jelmezes mu­latságunk egyike parasztruhában, a másik pedig nemzeti öl­tözetben folyt le, és a jelmezesek közül senki sem jelent meg álarcban, igy tehát senki sem sértette meg az udvari tilalmat. Tehát Excellenciádat emiatt a legkisebb mértékben sem lehet felelősségre vonni. - ő: /ajkába harapott és néma maradt/ - Én: Mit fog Excellenciád Pichler bárónak vála­szolni? - ő: Mér válaszoltam neki. - Én: Feltehetően, hogy hamis és valótlan feljelentés volt? - ő: Hogy köszönöm jó­indulatú figyelmeztetését és azon nyomban elhatároztam ­hogy az ütközőkövet eltávolitsam az útból -, hogy nemcsak a színházat és a bálokat számolom föl, hanem a zenekarom na­gyobb részét is elbocsátom. - Én: Excellenciádnak el kell tépnie a levelet! - ő: Már elment; tegnap este küldtem el futárral Bécsbe. - Én: ó jaj! Bocsásson meg Excellenciád, de elsiette a dolgot! - ő: Sajnos! Sajnos, elsiettem! ó, bárcsak hivattalak volna tegnap, mielőtt ezt a szerencsét­len választ megírtam! De most már késő! Beláthatod, hogy most már semmin sem lehet változtatni. - Én: /vállrándi tas­sai/ Persze, most már semmin sem lehet változtatni. Milyen kár, hogy ennek az oly jól felszerelt, megszervezett zene­karnak szét kell hullania! - Ô": Igen, nagyon kár! Ne is be­széljünk róla.

Next

/
Thumbnails
Contents