Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

Mikor Ferenc császár látogatása után a hercegi udvar visszatért Bécsbe, Dittersdorf helyzete megjavult: fizetését havi 730 forint és 30 krajcárra emelték, minden szolgai teendő alól fölmentették és egyenruhát sem kellett többé hordania. 1756- ban kitört a hétéves háború. A következő évben Hildburghausen herceget a birodalmi hadsereg parancsnokává nevezték ki. A hadszintérre vonulva magával vitte zenekarának 14 zenészét, köztük Dittersdorfot és két fivérét is. Ez a zenekar a kiséret többi tagjával együtt a hadmüveletek idején Hildburghausenben, az uralkodó Sachsen-Hidlburghausen herceg székhelyén telepedett le s egész télen át ott maradt. Az ottani házi zenekar hetenként hangversenyt adott a kastélyban s ezeken Dittersdorfók is jelen voltak. 1757- ben Nagy Frigyes alaposan megverte a herceg seregét, mire az lemondott tisztéről és visszatért Bécsbe. Ezután Dittersdorf még 2 évig állt a herceg szolgálatóban. 1759-ben az uralkodó Sachsen-Hildburghausen herceg elhalálozott a helyét a jogutódlás sorrendjében Dittersdorf gazdája foglalta el. Mivel a hercegi székhelyen volt mér zenekar, a herceg feloszlatta régi zenekarát. De hogy zenészei mégse maradjanak kenyér nélkül, megállapodott Jacob Durazzo gróffal, 1754 óta a bécsi udvari szinház igazgatójával, hogy szerződtesse őket 3 évre. így került Dittersdorf az udvari szinházhoz, ahol akkor olasz opera és francia szintársulat működött. Dittersdorfnak egyaránt részt kellett vennie a szinház és a zenekar munkájában, ami rendkivül nagy elfoglaltságot jelentett. S ezért mindössze 37 forint 30 krajcárt fizettek. Az időből nem tellett mellékkeresetre, a csekély fizetésből pedig alig lehetett az udvari öltözködési kötelezettségnek eleget tenni. 1754 óta mint udvari és szinhózi karmester Bécsben működött Christoph Gluck, aki nagyon megszerette a fiatal Dittersdorfot, s 1763-ban magóval hivta olaszországi utjá-