Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

2. Patachich Ádám püspök latin operája

piája, Izsákba Megváltás képe, Amore in musics/

, s egyezik forrásával abban is, hogy ezeket egy kivételével oratóriumoknak tartja. Nem halad tul az addig ismert adatokon Naményi Lajos 9 sem, a nagyváradi színészetről készült monográfiájában. "Amit Patachich báró zenés előadásairól irt, ügyes összefoglalása ós értékesítése annak, amit Vajda Viktor ós Bunyitay Vince idevágó értekezései nyomén ezekről tudunk. Kár, hogy Dittersdorf emlékiratait nem használta föl" - Írja kritikájában Bayer József.

10, Itt történik tehát először nyilt hivatkozás Dittersdorf önéletrajzá

ra. Ettől kezdve az önéletrajz már nem kerüli el a kutatók figyelmét. Erre támaszkodik Lakatos István rövid tanulmá11 12 nya és Vágó György értekezése is. * Ez utóbbi egyébként a magyarországi Dittersdorf irodalom legalaposabb ós legmegbízhatóbb alkotása, amelyben a 3zerző minden e tárgyra vonatkozó fontosabb adatot felkutatott. Végül 1962-ben az Önéletrajz hazai vonatkozású fejezeteinek egyes részei is megjelentek magyar fordításban. Legény Dezső közölte Őket A magyar zene krónikája c. munkájában, amelynek magyarázó jegyzeteiben elsősorban Vágó 1*5 György megállapításait használta föl. °* Naményi Lajos : A váradi színészet története. Nagyvárad 1898. 12-18. p. 10

' Bayer József: Naményi Lajos A váradi színészet történeke /Ism./ EPhK. 1900. 223-227. p. 11

' Lakatos István: Dittersdorf zeneszerző Nagyváradon. Erdélyi Kelikon 1939. 728-730. p. 1 ? Vágó György

: Dittersdorf Nagyváradon. Magyar Zenei Szemle 194% 121-128. p. Legény Dezső: A magyar zene krónikája. Bp. 1962. 467. P.