Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)

1. A Grassalkovichok színházai

ház alapterülete 450 m lehetett. Mivel a kastélyszárny szélessége 10 m, sa szinházterem nyilván az egész szélességet kitöltötte, igy tehát 10x45 m arányú szinházról lehetett szó, amelynek hosszúságéból 10 m eshetett a szinpadra és 35 m a nézőtérre. Grassalkovich III. Antal halála után tiz éw^l, 1851ben Gödöllő Viczay Károly gróf birtokába jutott, aki még ugyanabban az évben Sina György bárónak adta el. Ennek fia birta 1864-ig, amikor a Langrand-Dumonce

au belga bank vásárolta meg. A harmadik Grassalkovich hanyatló éveiben, s az utána következő tulajdonosok idején a kastéllyal már nem törődött senki és a szinházra is az elmúlás árnyéka borult. Fennállásának utolsó esztendejében még végigjárja a kastélyt a Vasárnapi Újság riportere és a következő elégikus sorokkal búcsúzik a pusztuló szinháztól: "Az egész nyomasztó hatást gyakorol a nézőre, mit leginkább akkor érezni, midőn a sok szobán végig, az elhagyott szinházba lép az ember, melyen már közel 50 éve nem játszott senki. Hideg, puszta szinpad, ráncos szinfalak, félig lecsüngő függönnyel, porlepte székekkel, színehagyott páholyokkal." A gödöllői kastélyszínház története a kiegyezés esztendejében ér véget. 1867. március 22-én a magyar kormány 1 840 000 forintért megvásárolta a kastélyt és környékét a Langrend-Dumonce

au belga banktól a koronauradalom részére. Mint nemzeti ajándékot nyaraló ós vadászkastélynak szánta Ferenc József számára. Ybl Miklós kapott megbizást az erősen elhanyagolt kastély átépítésére. Ybl az átalakítást rendkívül rövid idő, mindössze öt hónap alatt végrehajtotta. Egyes részek kivételével az átépítés igen radikális lehetett, különösen a * D. S.: Gödöllő. Vasárnapi Újság 1867. 14. sz.