Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)
1. A Grassalkovichok színházai
éves korában kamarai tanácsos, huszonnégy éves korában cs. és kir. kamarás óa huszonötéves, amikor bodrogi főispánná nevezik ki. 1767-ben valóságos belső titkos tanácsos, 1769ben zólyomi főispán, 1772-ben koronaőr, 1783-ban II. József császár főlovászmesterré nevezi ki, 1784-ben pedig hercegi rangra emeli. Többnyire Pozsonyban élt, legszívesebben ivánkai kastélyában tartózkodott, de Gödöllőn is gyakran megfordult. A gazdálkodáshoz nem értett, s óriási jövedelme mellett igen sok adósságot csinált. 1788-ban a gödöllői birtokot, a kastély kivételével, két barátjának, Horváth Zsigmond és Gludovácz József királyi tanácsosoknak adta bérbe husz évre s eladta nekik a teljes fölszerelést is. 1 ^* Hatvan éves ko** réban, 1794-ben halt meg, s Pozsonyivánkán temették el. A harmadik nemzedéket képviselő egyetlen fiuunôka, Grassalkovich III. Antal herceg, nagyatyja halála előtt néhány hónappal, 1771-ben született. A hatalmas vagyont 23 éves korában örökölte. Leginkább Bécsben és Pozsonyban lakott. Gödöllőt először 32 éves korában látta. Kedvelt ember volt az udvarnál, fiatalon lett kamarás, majd belső titkos tanácsos, később a Szent István-rend nagykeresztese. Mérhetetlen sokat költött, egyáltalán nem ismerte a pénz értékét. Könnyelműségéből azonban a magyar művelődés is hasznot látott: az általa ajándékozott telkekre épült 1837-ben a Nemzeti Szinház és 1846-ban a Nemzeti Múzeum épülete. 1827-ben csődbe került. Ettől kezdve főleg Pozsonyban és Gödöllőn élt. Széchenyi István, aki gyakran meglátogatta Gödöllőn, kedves és kellemes embernek irja le naplójában. Kastélya a pesti és pestkörnyéki főnemesség gyülekező helye volt. Fiúgyermek nélkül halt meg 1841-ben. Ivánkái birtokán temették el, majd koporsóját apjáéval együtt özvegye a 10 * Horváth István: Gödöllő a felszabadulástól II. Józsefig. Szeged 1941. 18. p.
