Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Reneszánsz és barokk - 2. A kelet-európai barokk színpad

padon, mint pl. a Szép Mel Liz ina vagy a hűséges Gr ize Idának története

; 1731-ben pl. az olasz Marini egy lovagregényének (

II Calleandro fedele

) színpadi változatára bukkanunk. Máskor a német barokk szinjáték, a "Haupt und Staatsaktionen" tipikus menetét követik ezek a darabok. Nem hiányoznak orosz területen a "ludi Caesaréi" sem. Helytelen lenne azonban e másfél évszázad repertoárját teljesen egyforma stiluskategóriába tartozónak feltüntetni. A XVII.század elején még manierista alkotásokra bukkanunk, majd a XVII. század végén lesz uralkodóvá KeletEurópában is a barokk színpadi stílus. Különösen tarka a kép a XVIII. század közepén. Ekkor még az egyes országokon belül is nagyon változatos a repertoár, hiszen a barokkos, allegorikus iskoladrámával egyidőben a fóurl szinpadon már virágkorát éli a rokokó opera s a felvilágosodás első színpadi termékel is napvilágot látnak. Hazánkban pl. ugyanakkor, amikor Esz

terházén Haydn működik mint zeneszerző, Bessenyei György megírja első darabjait a felvilágosodás jegyében, az iskolákban még mindig a régi tipusu barokkos iránydrámák kerülnek szinre. E korszak kelet-európai szini repertoárjában tehát különböző műfajok szerepelnek, de stílusukat általában barokknak vagy legalább is barokkosnak nevezhetjük; lengyel alkotásainál a "szarmata barokk" megjelölést is szokták használni. E drámairodalom legkiemelkedőbb alkotásai már megszabadultak az allegorikus, mitologikus ballaszttól, azonban a katolikus iskoladráma egészen a XVIII. század végéig bőven használja ezeket. Színpadi létjogosultságuk leginkább az operában és a balettben van, ahol Igen szines és érdekes színpadi jelenetek kibontakoztatására adnak alkalmat. Az iskolai színjátszásban azonban leginkább a pszichológiai motiváció pótlására használják ezeket. így mindenki által közérthető, de rendkívül leegyszerűsített jelképek lépnek színpadra: a Bűn és Erény, Háború és Béke, Irigység és Állhatatosság. A festői, mozgalmas színpadkép szempontjóból azonban igen érdekes ez az allegorikus, mitologikus