Dömötör Tekla: Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában (Színháztörténeti könyvtár 13., Budapest, 1963)

Az újkori színjátszás előzményei Kelet-Európában - 2. A népi hagyomány

2. A népi hagyomány Az antik kultúra mellett a másik fontos tényező, amelyet a kel

eteurópai népek szini kultúrájának kialakulásánál figyelembe kell vennünk, a közösségi, folklorisztikus színjátszó hagyomány, melynek jelentős Ösztönző szerepe volt a népek színjátszásának kibontakozásánál* E terület feltárása nem könnyű feladat, hiszen itt sokszoros újrakezdésről, ismétlésről van szó, történeti folyamatokról, melyek különböző időben és formában egymást megismételve játszódtak le. Az antik dráma, kultikus kezdeteiből, irodalmi drámává alakult a kedvező körülmények folytán} a városi élet számára megfelelő táptalajában. Amikor azonban a szintén indogermán szlávok és más nem indogermán népek megtelepedtek Kelet-Európában, olyan vallásos rítusokat hoztak magukkal, melyek részben hasonló strukturájuak voltak, mint a görögség egykori rítusai, s a drámába való átfejlődés lehetősége ezeknél is adva volt. E rítusok azonban az eltérő társadalmi körülmények következtében nem jutottak el az önr álló, differenciált színház fokára, hanem megmaradtak közösségi, folklorisztikus szinten és .a kereszténység felvétele után dramatikus népszokásokká váltak. A kelet-európai indogermán népek (de a finnugor és török nyelvű népek is) kivétel nélkül Ismertek olyan dramatikus rítusokat, amelyek főként termékenységvarázslással, és halottkultusszal, illetőleg őskultusszal álltak kapcsolatban. Mikor e népek a kereszténységet felvették, e rítusok háttérbe szorultak a keresztény egyház "hivatalos" kul-