Cenner Mihály: Magyar színészportrék 1. (Színháztörténeti könyvtár 12., Budapest, 1963)

Péternek az idősebb Lendvayról elefántcsontra festett œedalion képe; mindkettő szignált. A ritkaságok közé sorolható Ujházy László szépia-tollrajza Füredy Mihályról, árpádkori jelmezben, A múlt század második feléből származik Than László Halmi Ferencről készitett, színezett tussrajza és Arthur Goodman angol rajzmüvésznek Londonban, 1895-ben készitett ceruzarajza, az akkor ott vendégszereplő Pálmay Ilkáról. Közgyűjteményeink festmény és szobor tekintetében sokkal több ritkaságot és érdekességet tartalmaznak, amelyekről majd munkánk második részében irunk részletesen. Korábbi jegyzékek alapján átnéztük a jelentősebb vidéki muzeumok színházi és grafikai emlékanyagát is, de jelenlegi kutatási területünkhöz tartozó anyagot nem találtunk. A katalógusrészben hivatkozunk néhány képnél az egykori Ernst-gyüjteményre, az 1890. évi budapesti színházi kiállítás katalógusára, valamint a Nemzeti Szinház 100 éves jubileuma alkalmából az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás katalógusára. Ezek a hivatkozások olyan esetekre vonatkoznak, amikor az ábrázolás jelenlegi helyét nem állapíthattuk meg, s az anyag egykori létezéséről ezek a katalógusok tudósítanak. Ugyanez vonatkozik a Schöpf Lin-féle Színművészeti Lexikonban közzétett néhány képre is, amelyek egykor az Országos Szinészegyesület tulajdonát képezték. Kutatásunk során több száz budapesti magángyüjteményi jegyzéket néztünk át, de ezek között csak szórványosan talált-ónk jelen munkánkhoz felhasználható anyagot. Ezek között első helyen áll Déryné akvarell képe, Telepy Károly festménye, jelenleg özv. Telepy Miklósné Neogrády Dóra tulajdonában. Az egykorú keretbe helyezett festmény képét közli a Nemzeti Szinház 100 éves emlékkiállításának katalógusa. Déryné maga nem tesz említést Napló .láb an erről a festményről, csak a Szathmáry-féle kőrajzról, valamint arról, hogy Barabás Miklós egy vonást nem találván el arcán,