Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)

Tata, Egyed, Gyula, Veréb, valamint Pozeony több kastélyában alkalmilag vagy rendszereeen Játszottak színházat. A felsorolt kastélyszinházaknak már a mennyisége is mutatja, hogy nem egyes főurak ötletezerü vállalkozásairól, elszigetelt szeezélyeiről van itt szó, hanem általános társadalmi jelenségről, amely a magyarországi kastélyszínházakat szoros egységbe fűzi a hasonló feltételek közt született és működő cseh ée osztrák kastélyszínházakkal, illetve távolabbi vonatkozásban a XVIII. századi Nyugat-Európa főúri színházainak világával. Egymás nélkül nem érthetők és nem értékelhetők, mert egy széleskörű kulturális jelenség tünetei. XXX Az itt kozzéadott tanulmányban megkíséreltük - Eszterháza és Kiemarton kivételével - a magyarországi kaetélyszinházak történetének feldolgozását. Valamennyi színházról csak töredékéé érteeüléeeket kapunk: az egyiknél ceak a műsort, a másiknál csak az épületet, a harmadiknál csak a diszletek jegyzékét, egy továbbinál csak a szereplő ezinéezeket sikerült felkutatnunk több-kevesebb részletességgel. Végeredményben azonban e töredékes adatokból is kialakul a magyarországi kastólyszinházak általános képe, amely teljesen azonos vonásokat mutat Közép- ée Kelet-Európa főúri színházaival. Magyar kastélyezinházak c. monográfiánknak első kötetében a tanulmánynak 4 különálló fejezetét adjuk: az első a császári udvar holicsi szinielőadáeairól ezól, a másodikban Felix Berner gyermekszíntársulatának a magyar kastélyokban tartott vendégjátékairól számolunk be, a harmadikban Erdődy János gróf pozeonyi színházának életét ismertetjük, a negyedikben pedig az Erdődy család galgóci színházával foglalkozunk. Színháztörténeti kiadványról lévén szó, eulyt helyeztünk a dokumentatív jellegű illusztrációs anyagra is.