Staud Géza: Magyar kastélyszínházak I. rész: Grafikus ábrázolások a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 11., Budapest, 1963)

beszélhetünk. Különös,hogy a fenti operák egyike sem került ezinre Erdődy gróf színházában. Bartha és Soaf

ai fenntartással fogadják azt íe, hogy eredeti kéziratokról lenne szó, legföljebb ezinházi célra készült másolatok, munkapéldányot 66/ kerülhettek eladásra. 1 Valószínűnek látszik, hogy Kumpf a gróf halála után magával vitte a partitúrákat Pestre, mert hiszen további müködéeéhez szüksége volt rájuk. Ezek csak 1790, után kerülhettek eladásra, amikor a Kumpf-fóle társulat a Theater an der Landstraeseban megbukott és végleg feloszlott. A szinházi kottatár anyaga igy juthatott kiadók, antikváriusok vagy esetleg más színházak birtokába. DÍSZLETEK ÉS JELMEZEK A szinház díszletek ée jelmezek dolgában is igyekezett fölvenni a versenyt a többi főúri színházzal, elsősorban Eszterházával.Az operák kiállítására különös gonddal ügyeltek, e minden bemutatóhoz uj díszletek készültek. A szinház díszlettervezője /Theaterdekorateur/ mindvégig Franz Anton Hofmann volt. Neve mindkét ezövegkönyvben éa az Almanachb

an is fel van tüntetve. Mellette mint szinházi festő /Theatermaler/ Franz Schellemayer szerepel 1785ben. A Juliue Sabinus szerkesztője megjegyzi róla,hogy munkájával különösen kitűnt éa nagy megbecsülést szerzett. 1786-ban azonban Schellemayer ugy látszik megvált a társulattól, mert az Almanach a díszletekkel kapceolatban a következőket mondja róla: "Schellemayer ecsetje ezek nagyréezét sok művészettel teremtette meg, de utána Mayer festő ur nem kevésbé művészi és Ízléses darabokat szállított." Vagyis Mayer nem Schellemayer mellett dolgozott, hanem utóda volt. 66/ Danes Bartha-László Somfal: Haydn als Opernkapellmelster. Bp. I960. 15O-I5I. P.