Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Bevezetés

Nagy rendezővé vált, éa mivel semmiféle kettősség nem ált benne - mint Molnárban -, igen szerencsés rendezővé is.Hitt a polgárság eszményeiben és eleget tett a polgárság színházi igényeinek. Emberi mivoltának szigorúan kötelességtudó, a polgári morálon még a laza színházi viszonyok közt is alig-alig túllépő lénye hivatottén tolmácsolta a polgári morált hirdető müvek francia és magyar szerzők alkotta hosszú sorát. Mindehhez megvoltak az eszközei is. A Nemzeti Színház a nagy nyugati színházakhoz viszonyítva lehetett szegény - hazai körülményeink között, olyan rendező számára, aki a díszletraktárát és as intervariabllitás elvét jól Ismerte, nem volt az. Partnerei a hatvanas években, tanítványai a hetvenesekben és színészei a nyolcvanas-kilencvenesekben a magyar színészet szinejavából kerültek ki. Módjában állt megválogatnia munkatársait; fölemelhetett érdemeseket és tönkretehetett - tönkre le tett - számára terhes vetélytársakat. Élete, ha nem is hosszú, de gazdag és teljes élet volt. Molnárban több volt a képzelőerő.Paulayban több a szorgalom, a kitartás és a kultúra. Működési területén elsősorban nemzeti klasszikusok látványos rendezésével és népszerűsítésével, másodsorban kitűnő együttessel szinrehozott polgári színművek bemutatásával vált halhatatlanná. /5/