Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. sz. második felében (Színháztörténeti könyvtár 10., Budapest, 1963)

Bevezetés

Függelékben fénykópmásolatban is közölt - csonka ügyelőipéldánya. Maga a Bem

, mint azt Molnár kertelés nélkül megvallotta, az 1862-ben Párizsban Hostein vezetésével megnyíló Théâtre de Châtelet 1863-i Marengo c. produkcióján alapult. Mivel a Châtelet történetével, a hazai lexikális és bibliográfiai anyag tanúsága szerint a francia színháztörté

retiras még nem foglalkozott, még kevésbé maradt fenn livret scénique, nyomtatott rendezőpéldány olyan mulandó értékű produkcióról, mint a Marengo volt, csak Molnár föl jegyzéseire ós ügyelői példányára hivatkozhatunk. "Nem színpadiasan, sőt inkább hadászatilag minden részecskéjében tervszerű kidolgozás és begyakorlással vitték keresztül... a vár vívását, melyet a csata folyaméban fölgyújtott erősség égő tetőinek lángoszlopai rémületesen szép fénynyel világítottak meg." "Napoleon a hősileg elhullottak és sebesültek megtekintésére leszállt lováról; mindenikhez volt szép szava, kézszorítása, könye; a tábornok ugy, mint a közvitéz ós ellen egyaránt részesült a becsülés jelében s valóban az óhajtott végczólt e jelenetnél tökéletesen elérték. A hősi elszántság, a bátorság, a dicsőség vágya iránti hangulat erősen fészkelte be magát a néző és hallgató közönség keblébe." /23/ Bárhogyan vélekedjünk is művészi szempontból III. Napóleon háborús propagandájának erről a nyilvánvaló eszközéről - Molnár könyvében hat lapot szán leírásának - a magyar rendezőt fellelkesítette, megihlette s az eredetivel éppen ellentétes pozitiv feladat elvégzésére ösztönözte. A szabadságharc látványos emlékévé alakult, az "elveszett paradicsom" egy sugarává. A budai előadás arányairól egy majd husz évvel későbbi levél tájékoztat bennünket. Molnár ui. 1887 nyarán a darabot - helyesebben a néhány sornyi szöveget és a rendezői utasításokat - átengedte E. Kovács Gyulának, a kolozsvári azinkör számára. Ekkor irta a következőket: "Nekem Budán,