Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

XI. Szakirodalom

ZI. SZAKIRODALOM Irodalomtörténeti vagy művészettörténeti szakirodalmunkhoz mérten, színháztörténeti szakirodalmunk viszonylag elég szegény. Tudományos köreink sohasem vették igazán komolyan a magyar színháztörténetet, s a színészet múltjának kutatójában valami exotikust lényt láttak, aki talán hasonlít is kissé ahhoz a bohém társasághoz, amelynek életét és alkotásait vizsgál ja.Szinháztörtónészelüknek többnyire irodalomtörténeti tanulmányokkal kellett hitelüket megalapozniuk. Az Akadémia pályázatain ritkán szerepelt színháztörténeti téma, s igen csekély azoknak a müveknek a száma,amelyek hivatalos támogatásban részesültek. A nagyközönség viszont mindig élénk érdeklődéssel fordult a szinház történeti problémái felé is. Ezért színházi szakirodalmunk tekintélyes része zsurnalisztikus cikkek vagy folyóiratokban közölt könnyed esszék színvonalán mozog. Ezek közt is vannak hasznos és tartalmas Írások, de jelentős, nagy színháztörténeti müvek csak néhány kutató nevéhez fűződnek. Tudományos folyóirataink közül többnyire csak az Egye temes Philológlai Közlöny ós az Irodalomtörténeti Közlemé nyek adtak rendszeresen helyet színháztörténeti részlettanulmányoknak. Az osztrák Maske und Kothurn vagy a francia Revue d'Histoire du Théâtrehoz hasonló szakmai folyóirat ma sem áll a magyar kutató rendelkezésére.