Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

VII. KÉPES ÁBRÁZOLÁSOK A színpadi mü rekonstrukciójéhoz nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatnak a különféle képes ábrázolások.Ezek nélkül a szóbeli leiráa csak halván; kivonatát adja annak a képnek, amely a nézőközönség előtt megjelent.A látvány feltámasztásához fel kell használnunk minden olyan adalékot, amely szemléletünk képszerű anyagát gazdagítja. A képes ábrázolásoknak bizonyos műfajai sok tekintetben még a SÍövegkönyveknél is fontosabbak; mi

g az utóbbi arról tájékostat, mit és hogyan mondtak a színpadon, addig a kép arról számol be, hogy mit látott a néző. A színház épületének a képe, belső térkiképzése, a színpadi tér méretei, a helyszinábrázolás, a színészek jelmese és maszkja, a szereplők elhelyezkedése, egy-egy gesztus képszerű rögzítése sokszor élesebben világit meg valamely színpadi problémát, mint hosszú szóbeli leírások* A képanyag megjelenítő erejének bizonyítására idézzük Cal

lot hires rajzait, amelyek olyan plasztikusan varázsolják elénk a commedia dell*arte jelmez-, mozgás- és mimikai elemeit, hogy erről a esin játék-típusról, bár csak cselekmény-vázlatai maradtak fenn, mégis többet tudunk, mint a vele egykorú mol1ere-i színjátszásról,amelynek drámairodalmi szöveganyagát teljes egészében Ismerjük. A képanyag módszertani fontosságát,mint arra Pukánszkyné már rámutatott, Max Herrmann hangsúlyozta először a szak«