Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

A barokk dekorációs törekvéseinek elhalványulásával csökkent a színpadi jelmezek fontossága is. A XIX. század első felének polgári színházaiban már nem volt jelentős probléma. Jelmezterveink ebből a korból nem maradtak fenn. Szinészek szerepképein azonban tanulmányozhatjuk a jelmezeket is. Szóbeli leírás igen sok maradt. A német színházak, az első és második pesti magyar színtársulat ruhatári invent ári umai is érdekes adatokkal szolgálhatnak. Bgykoru könyvillusztrációk fogalmat adnak a színpadi jelmezre vonatkozóan is. Az 1037-1860 terjedő időből fennmaradtak a Nemzeti Szinház jelmezkönyvei és szép szövetmintákat is tartalmazó jelmezkimutatásai a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán. Ismét komoly hangsúlyt kapott a jelmez nálunk a meinlngeniek fellépésével. Budapesti vendégjátékaik ebben az irányban is befolyásolták színpadi miivé sz et Linket. Kéméndy Jenő operai figurinjeibŐl igen sok került S Szinháztörténeti Múzeumba, a Színháztörténeti Osztályra és az Operaház gyűjteményébe. A magyar jelmeztörténet feldolgozására sajnos eddig senki sem vállalkozott. 4. Az előadások rekonstrukciójához legtöbb adalékot szolgáltatnak a jelenetképek. Ezek a már lefolyt előadáe egyes jelenetelt rögzítik, s igy többé-kevésbé hiteles forrásoknak tekinthetők. Hogy mégsem mindig fogadhatók el teljesen hitelesnek, annak az oka a rögzítő eljárásban rejlik. A rajzos eszközökkel készült jelenetképek mindig csak megközelítően adják vissza a színpadi történés egy-egy pillanatát, a mechanikus reprodukció /fotográfia/ ellenben hiteles képet őriz. Már középkori oszlopfejeken ós egyéb faragvényokon is találni színpadi jeleneteket és alakokat,ez az anyag azonban nálunk még egyáltalán nincs feldolgozva. Ugyanígy elhanya-