Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. 3. (Színháztörténeti könyvtár 9., Budapest, 1963)

VII. Képes ábrázolások

helyszínrajzok. A Reischl-bódó helyét póldóul egy ilyen, a Színháztörténeti Múzeumban kiállított helyszínrajz alapján lehetett pontosan megállapítani. A térképek leggazdagabb gyűjteménye a Széchényi Könyvtér Térképtára, a helyszínrajzokat pedig a Városi Tanácsok Telekkönyvi Hivatalaiban találhatjuk meg. 2. A díszlettervek a díszlettervezőnek a szinmü színpadi megvalósítását szolgáló elképzelését rögzítik. A díszletterv és a megvalósult díszlet nem mindig azonos, a kettő közötti eltérést többnyire technikai nehézségek, pénzügyi korlótok vagy esetleg a próbák folyamán felmerült művészi meggondolások magyarázhatják. A díszlettervek igen fontos adalékok a színjáték rekonstrukciójához. Sajnos, nagyon keveset ismerünk belőlük a XX. század fordulójáig. Csak szórványosan maradtak fenn, kivéve az Bsterházy-szinházakét, amelyeknek az utóbbi években páratlanul gazdag diszletaayaga került napvilágra. Legrégibb Ismert díszletterveink 1722-ből valók. A soproni Storno gyűjteményben megőrizték a soproni jezsuiták egyik 5t lap terjedelmű diszletkönyvét, amely iskolai színjátékokhoz késsült diszletvázlatokat tartalmáz.Ezek a díszlettervek semmiken sem maradnak el az egykorú hasonló alkotások mögött, s általában Burnacini iskolájának hatását tükrözik. A rendkívül értékes vázlatanyag, amelyet 1936-ban Csatkai Endre ismertetett először, uj világításba helyezi 26/ az iskolai színjátékok előadásairól alkotott képet. ' Csatkai néhány illusztrációt is közölt, de a teljes anyag ma is publikálatlan és feldolgozatlan. Az Esterházy-szinházak diszletfestőinek tervei váratlanul bukkantak fel az utóbbi években.Valószínűleg Girolamo Ceatkal Endre

i Soproni iskolai színjátékok a 17-18. században. A Színpad 1936. 265-270. p.