Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)

IV. A szinházi sajtó

tűnik ez Kazinczy Gáborral folytatott levelezéséből, akit ugyancsak meg akart nyerni lapja számára.

1

7' Ő maga is több cikket irt bele. A lapnak csak kezdetben volt kritikai rovata, később megszűnt. Szinházi műsort nem közölt. Minden számban fametszetes illusztrációkat is adott, ezek között Telepy György Jelmezterveit. A magas szinvonalu, jól szerkesztett szinházi lap bukását a közönség érdektelensége okozta. A század vége felé már igen elszaporodnak a fővárosban és vidéken a különböző szinházi lapok. Ugyanakkor Jellegük is erősen megváltozik. Az a kritikai, a szinházzal komoly tanulmányok formájában foglalkozó, mégis népszerűsítő feladatra vállalkozó laptipus, amilyet Egressy akart megvalósítani, nem talált követőkre. Ezzel szemben uj fajta újságok alakultak ki: a műsorújságok és a képes riportlapok. A kritika pedig a politikai napilapok, művészeti hetilapok és irodalmi folyóiratok műfaja maradt. 2. Műsorújságok

. A szinházi lapok között különösen az ujabb kori színháztörténet szempontjából igen nagy jelentőségük van a műsorújságoknak. Ezeknek megszületésüktől kezdve mind a mai napig az a feladatuk, hogy a színházlátogató közönség kezébe adják a szinház műsorát és szinlapjának másolatát. Amig a szinlapokat osztogatták a nézőtéren, tehát körülbelül a mult század negyvenes éveiig, nem volt szükség műsorlapra. A műsorlap akkor vált nélkülözhetetlenné, amikor a közönség már nem kapta kezébe az eredeti szinlapot,s akkor vált gazdaságossá,amikor a színházak száma a fővárosban megnövekedett. Az első ilyen természetű lap Szinházi Látcs

ő cimen Szerdahelyi Kálmán szerkesztésében indult meg 1863-ban és két évig, 1864 decemberéig tartotta fenn magát. 4° formátumban, négy oldal terjedelemben naponta jelent meg 1000 1/ Kenyeres Ágne

s; Egressy Gábor levelei Kazinczy Gáborhoz. Bp. I960. /Színháztörténeti füzetek 35./ - 8 -