Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai II. (Színháztörténeti könyvtár 8., Budapest, 1962)
V. Emlékiratok
Sokszor nem szinházi személyek naplói, memoárjai és útleírásai értékesebb szinházi jellegű tájékoztatást tudnak nyújtani a kutatónak, mint a színészek visszaemlékezései. Esterházy Pál naplójában több feljegyzés őrzi azoknak az iskolai színjátékoknak az emlékét, amelyekben ő maga is játszott. 1 7' Ujfalvy Sándor emlékirataiban Wesselényi Miklós Z8ibói szinielőadásairól ós a kolozsvári szinház kezdetei2/ ről kapunk érdekes adatokat. Barabás Miklós önéletrajzaban beszámol a Nemzeti Szinház első szinészgárdájának nagy művészeivel kialakult kapcsolatáról és szinészarcképeinek 3/ keletkezéséről. Képeinek maga készitette jegyzékéből ellenőrizhetjük az egész galéria minden darabját. Prankenburg Adolf emlékiratai tele vannak korának színészetére vonatkozó értékes feljegyzésekkel.^ Sok hasonló utalást találunk 5/ Széchenyi István naplóiban. Szinházi kapcsolatai voltak Vahot Imrének is,ezeknek több részletét emlékirataiban megörökítette.^ Rákosi Jenő megalapítója és hat évig igazgatója volt a Népszínháznak, mint drámairó pedig szoros kapcsolatban állt a fővárosi színházakkal. Nővére, Rákosi Szidi a Nemzeti Szinházban működött, sógora, Evva Lajos a Népszínház későbbi vezetője lett. Mindez visszatükröződik Rákosi emlékirataiban. Különösen a második kötetnek a Nép1/ Merénvi-Bubics : Herceg Esterházy Pál nádor. Bp. 1896. 2/ Ujfalvy Sándor : Emlékiratok a reformkori Erdélyről. 1354-1855. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket irta Jékely zoltán. Bp. 1955. 3/ Barabás Mikló s önéletrajza. Bp. 1944. 4/ Frankenburg Adolf : Őszinte vallomások. 1-2. k. Pest, 1861. 5/ Széchenyi Istvá n naplói ós levelezése. 6/ Vahot Imr e emlékiratai. Bp. 1881. - 51
