Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

riogy a francia romantika magyarországi betörésének idején a törekvő rendező pontosan berajzolja példányába a bediszített szinpad váz — latos képét, beirja az összes szinre be- éa szinról kilépéseket, ezen nincs mit csodálkoznunk. A gall szellem iránti rajongás igen eros volt, a francia színpadtechnika pedig nagyon fejlett. Mig nálunk úgyszólván fel kell fedezni a meglévő rendezopéldányokat « " szcenáriumo>at., kiadásra pedig, a Kuthy-félén kivül /ami csekély értékű, hiszen soha meg nem valósult előadás mikéntjét irja le/ egy sem került, Franelaországban kinyomatták a népszerűbb darabok párizsi livret scénique-jét és a vidéki színházak pénzért megvásárolhatták. Ezek a francia példányok, amelyek nagy és távoli fogyasztóközönségre számítottak, nemcsak a színpad beosztását és a személyek öltözékét, hanem az egyes színész mozgását, a csoportok, felvonulások elrendezését is pontosan körülirtak.

^/ Szinte természetes, hogy amikor Egressy, kevéssel Fáncsy rendezői bravúrjai után Párizsba ment

3 ugyancsak nem állt szemben értetlenül a romantikus színpad varázsával. - Életrajzírója, Rakodczay szerint Egressy nem igen látott mást Párizsból, mint a Gomédie-t, Hoblet kisasszonyt és Ra.ch.elt, főleg Racheit. Ez bizonyára igaz, de nem a teljes igazság. Egressy látta és nagyon is megfigyelte a nagy romantikus boulevard-szinészt, Frederick Lemaître-t, s helyesen és bölcsen cselekedett, mert Lemaí'tre Allevy, i. m. 128. skk. /Les Livrets Scéniques./