Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

Az-első valódi szerepelemzések a budai játék idegén • találnak megfogalmazásra,* Az elsó' évad végén

s -1834 júniusában a névtelen biráló már behatóan jellemzi Megyerit: "*.. méltán mondhatni,hogy ő a

9 cselszövényes, érzékeny, finom szellemű komoly és vig, illedelmi /társadalmi?/, megrendítő, y

s több más szerepeknek remek festője. Ő minden szakmányban más és más; mivel gondolkozva veszi-fel a

? tükrözendő' sze mélynek caracterét» 9 s emberismeretre, tapaszta lásra alapítja előadását". A realista alakító egykorú jellemzését egy irodalmi levélben is megtaláljuk:-."B

:

udán Thaliánkat is meglátogatám, ?

s látám a

9 méltán magasztalt Megyerit a

? szerelemben kitüntetni a

9 szenvedelem minden mély, 9

s gyengéd, 9

s lágy vonásait; a

5 vitéziben a

3 szilárd lélek bélyegeit; az öregben az agg, hanyatló 9

s komoly élet oldalait; 9

s a* vigban az illendőséggel párosult vidor bohózatot". Megyeri mellett még Budán, a harmincas években is, Kántornéé a szinpadi elsőség, de hogy már nem-érzik mindig teljesen korszerűnek, hogy beszéde nem olyan természetes, mint a pályája delelőjén lévő Megyerinek, arról meggyőzhet egy-egy megjegyzés: • "Kánt

orné asszony a

3 címszerepben jelesen felelvén-meg a

9 várakozásnak, többszeri előhivatásra 9

s tapsokra méltattatott. Az 1-so felvonás alatt viseletében félénkebb, visszavonóbb /szerényebb?/, 9

s alázató sb leányi szellem, az utósóban pedig a* csatazaj alatti imádságban sebesebb, indulatosb, és aggodalmasban kitörő beszéd talán természetesb lett volna," "Kantomé asszony /Albina/ szép mimikai tehetsége ellen szó se lehet; de ugy látszik, hogy néha helytelen irányzatot ad ki-