Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

ADATOK A MAGYAR RENDEZÉS ELŐTÖRTÉNETÉHEZ A szinház a tradiciók művészete, À szinész átvesz szokásokat az együttestől, amelybe beilleszkedik. Azonban idomulni fog közönségéhez is. Egy társadalmi átalakulás pedig törvényszerűen magával vonja a régi színházi hagyományokkal való szakitást és megindítja uj szokások kifejlődését,V Kétszeresen érdekes kérdés tehát, hogy az 1790-ben útjára induló hivatásos magyar szinjátszás támaszkodott-e egyáltalában valami hagyományra, s ha igen, honnan merítette « De érdekes az is,hogy az első magyar társulatok, amelyeket Pest-Budán és Kolozsvárott egyaránt a felvilágosodás hozott létre, szinpadi produkcióikban mennyire maradtak hivek esetleges példaképeikhez és miben tértek el tőlük, A hazai színjátszásban évszázados és fényes hagyományai voltak a főúri szinháznakj ezek azonban csak közvetett forrásként szivároghattak le abba a kisnemesi-polgári együttesbe, amely 1792 tavaszán Budán játszani kezdett. Ráday Pál gróf lehetett ugyan ismerőjük és tolmácsol ójuk, s ekkor a hatás intenziv volna. A valóságban azonban Rádayt a főúri műkedvelő színjátszásnak egy jóval egyszerűbb válfaja ér' Bővebben kifejtve: Troizkij, S.:Karl Seydelmann. Berlin, Henschel, 1949« 17»