Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

A XVIII » sz. végének magyar képzelete nem ragaszkodott az ősök szakáll és bajusz-vise­letéhez sem, a felvilágosodás korában a borot­vált arc volt divatbano Erre vall, az egykorú ábrázolások mellett, a Kelemen-féle színtársulat szerény álhaj-, álszakáll-gyujteménye is: össze­sen hét parókájuk, négy álszakálluk és egy álba­juszuk volt. A Bátori Máriában legfeljebb Kálmán király viselt bajuszt és szakállt. A szinpadra alkalmazás külső körülmé­nyei könnyebben megragadhatók, mint az előadás menete* Erről mindössze annyit tudunk, hogy a főszerepeket Rehákné és Láng Ádám János alakí­tották. A társulat három év alatt ötször adta a darabot, tehát a próbákat is számitva, viszony­lag begyakorlott produkció lehetett, mindenki kifejthette benne képessége legjavát. - Rehákné­ról tudjuk, hogy nemcsak szép asszony, hanem jó szinésznő is volt. Déryné jóval késCíbbi megálla­pítása mellett erről tanúskodik Kazinczy Ferenc is, aki kivált kézjátékát dicséri. Láng ekkor még hosszú pályája elején állott, fiatal ember volt, daliás hősszerelmes; nem eshetett nehezére á * kívánt szenvedély tolmácsolása' M' A szerző" Hasonlóak Tischler Dugonics-illusztrációi az Arany percek stb* címlapján, valamint a Rehákné Moór Anna egykorú portréja után készült másolat a Színháztörténeti Múzeum kiállításán* "^^Déryné Naplója* Sajtó alá rendezte Bayer József. I* k», 275. /Bpest, é» n„/ Kazin^ czy megjegyzését idézi Endrődi Sándor a Bátori Mária második kiadásához irt magyarázatában*

Next

/
Thumbnails
Contents