Mályuszné Császár Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez (Színháztörténeti könyvtár 7., Budapest, 1962)

nyüy 'a próbálkozás hasonlít v^rÖsmart;y Cscngorának hármas útjára: kettején biz

tes kudarc vár a kis ér létezőre « Nem fog eredményi; elérni, aki abban reménykedik, hogy talál egy - bár még oly kezdetleges! - r

endezopél

danyis és e -árja a feleleteto-A kilencvenes í- gyüttesénél nincs ilyesmi, a rendezés fc nem fedi a mait<> Kevés a próba - legföljebb kettő-három - és az inkább ügyelői, mint rendezői feladatkert ellátó inspector nem jegyez be a szinmü szövegének szélére

t a lap aljára, semmit- A rekonstrukciónak az a biztonsága, amit rendezó"példány nyújt, eleve kizárt* Még csalfább tévútra vezethet azonban

s ha későbbi színháztörténeti ismeretanyag alapján próbálunk visszavetiteni játékstílust és színpadi szokásokat, ha pl. a romantika magyar színjátszásainak sokkal ismertebb szinpadi formanyelvét szeretnénk kihallani a magyar felvilágosodás korából, Egyetlen módszerünk a százhatvan éves szinpadi produkció életrekeltéséhez &z a szerény, csillogó eredményt a legtávolabbról sem igéró' próbálkozás, ha a kevés számú konkrét adathoz fordulunk: egy-egy mii szerzó'i utasításaihoz, az ismert jelmez- és diszietjegyzékekhez, néhány hivatalos feljegyzéshez és az igen gyér hirlapi anyaghoz » A hibaforrások egy részét kizárjuk avval, hogy visszaidézés céljából nem valami látványos s "kiállitásos" darabot választunk* Megkönnyíti a feladatot, ha a mü szerzője, forrásai irodalomtörténetileg feltártak, több kiadása, esetleg kézirata is elérhető és kora— ban szinpadi siker volt « Mindezeknek a követelményeknek megfe-