Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
A magyar színháztörténet tárgya, feladata és módszerei
séri. Alig van műrészét, amelynek annyi gazdasági vonatkozása lenne, mint a színház. Éppen ezért a gazdasági konjunktúrák és dekonjunktúrák is erősen éreztetik hatásukat a színház életében. A színház közönsége is lényegesen különbözik más művészetek közönségétől. A regény olvasója négyszemközt marad a könyvvel, kép, zenemű, épület, iparművészeti tárgy magános emberre fejti ki hatását. A színházban azonban tömegesen gyűlik össze a közönség és az egész előadás, vagyis az alkotás folyamata alatt jelen van . Az iró, a festő és á zeneszerző tevékenységének nem kritériuma a közönséggel való közvetlen érintkezés. A szinész azonban az alkotás folyamata alatt közvetlen kapcsolatban áll a nézőtéren je lenlévő nézőkkel. Jelenlevő közönség nélkül nincs színházi előadás. A többi művészetek közönségétől eltérően a színház nézői közvetlenül és azonnal nyilvánítják tetszésüket és nemtetszésüket az előadással kapcsolatban, s ítéletük megfellebbezhetetlen. A közönség magatartása a színjáték létének lényeges tényezője. Sikernek és bukásnak egészen más értelme van a színházban, mint az irodalomban, vagy a képzőművészetben. Egy könyv kedvezőtlen fogadtatását az utókor megmásíthatja, Bach müveit a mester halála után több mint egy évszázaddal kezdték csak értékelni, de ha egy előadás a közönség magatartása következtében megbukott, ezt jóvátenni többé nem lehet. A darabot uj betanulásban szinre lehet ugyan hozni, de ez már más előadás, amelynek a régihez lényegileg semmi köze nincs. Amikor ßztanyiszlavszkij műsorára tűzte Csehovnak Szentpétervárott 1896-ban megbukott Sirály át és hatalmas sikert aratott vele, nem a bukott előadást rehabilitálta vele, hanem az irót. Végül a társadalmi rendszerek ezer ,^ogi szállal szőfcü ték körül a színházak működését, s igyekeztek ily módon az uralkodó osztályok politikájának szolgálatába állítani. Az uralkodó körök már az ókorban is tisztában voltak a szin-
