Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
II. Színlapok
csányi Ignác kéziratos hagyatékával együtt került a Nemzeti Múzeum Könyvtárába, 16 ^ 1931-ben már a Széchényi Könyvtárban volt az Uránia Tudományos Szinház 20 kötet szinlapja is. Nagy mennyiségű szinlap került a Könyvtárba Id. Szinnyei József gyűjtéséből, adományokból és vásárlás utján is. Ezek nem voltak kötetekbe kötve. A rendezés alkalmával tékákba sorolták őket. A Páncsy-, Rakodczay-, Krecsányi-gyüjtemények és az Uránia szinlapjain kivül a Könyvtár szinlapgyüjteménye 5939 darabot foglalt magába. Az egész gyűjteményről cédulakatalógus készült, amelyben minden faszcikulus külön cédulát kapott. A gyűjtemény 1897-ig» a kötelespóldány-rendszer életbeléptetéséig terjedt. 1897-től a kötelespéldány-szinlapokat a könyvtár negyedéves csomagokban őrizte. 1949-ben az egész szinlapgyüjtemény átkerült az újonnan létesített Színháztörténeti Osztályra, ahol újra rendezték az anyagot és tovább fejlesztették a tékarendszerü tárolást, mint amely gyakorlatilag legalkalmasabbnak bizonyult. Ebben az időben a gyűjtemény fontos anyagokkal bővült. Ide került a Nemzeti Szinház teljes szinlapgyüjteménye évenként külön kötetekbe kötve /csak az 1837-38-as évek hiányoztak, ezeket különálló szinlapokkal pótolták/, továbbá itt kapott helyet az 1949-ben megszűnt Vigszinház ugyancsak kötött, teljes szinlapanyaga is. 1959-Den a Színháztörténeti Osztály szinlapgyüjteménye ujabb jelentős változásokon ment át. A Plakáttárban tárolt hatalmas mennyiségű, főleg vidéki szinlapot kiemelték a más jellegű aprónyomtatványok és plakátok közül ós átadták a Színháztörténeti Osztálynak. Ezzel az itt tárolt Pukánszkyné Kádár Jolán : Krecsányi Ignác hagyatéka a Nemzeti Múzeum Könyvtáréban. M. Könyvszemle, 1925. 8192. p.
