Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
I. Szövegkönyvek
zelik. A muzeális anyagot nem választják szét a szinház! üzem napi szükségleteit kielégítő példányoktól. így a kezelésben semmiféle értékőrző szempont nem érvényesül. Hevesi Sándor művészileg jelentős és tanulságos rendezőpéldányaiból például mindössze 4- található meg, holott Hevesi 1912-től 1915-ig huszonegy operát és táncjátékot rendezett, később mint vendégrendező pedig még négyet. Rendezőpéldányait - köztük a Varázsfuvolán ak, a Szöktetésn ek, a Don Jüannak és a Mirandolinán ak művészi szinrealkalmazásait felhasználták oly módon, hogy a rendezői utasításokkal teleirt lapokat kitépték a zongorakivonatok kottalapjai közül, s az utóbbiakból uj rendezőpéldányokat készítettek. Igen sok értékes példány veszett el kikölcsönzés folytán* A könyvtár raktározása is igen siralmas. Hat raktárban széttagolva fekszik az anyag, mutatója,cédulakatalógusa nincs, mindöszsze egy leltárkönyv nyújt némi tájékoztatást, egyébként a kutató a hivatalsegédek emlékezőtehetségére van utalva. Természetesen senki sem kivánja egy működő színháztól, hogy lázas napi gondjai mellett szigorú könyvtári ós muzeológiai módszerekkel őrizze és tartsa nyilván könyvanyagát, de a lazább és kevésbé tudományos kezelés még nem indokolhatja fontos kulturális értékeink pusztulását. A színházi üzem fenntartásához immár nem szükséges, muzeális jellegű anyagot át kellene adnia olyan szerveknek, ahol az ilyen értékek megóvása és szakszerű kezelése biztosítva van.A jelenlegi helyzetben a kutatók csak nehezen tudják megközelíteni a szövegkönyveket, s igy feldolgozásuk egyelőre akadályokba ütközik. Igen jelentős szövegkönyvanyagot őriz a kolozsvári Magyar Szinház könyvtára is. Számos, még a mult század elejéről származó sugópéldány sorakozik a modernebb szövegek mellé. A rendkívül gazdag anyagban csak egy egyszerű betűrendes katalógus tájékoztat. Tudományos feldolgozásukra eddig senki sem vállalkozott.
