Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
A magyar színháztörténet tárgya, feladata és módszerei
A MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET TÁRGYA , FELADATA ÉS MÓDSZEREI A színház szerepét, jelentőségét, tematikáját, tendenciáit és formáit minden korban a termelési viszonyok, illetve a társadalmi helyzet szabja meg.Másként jelentkezik a 3zinház a rabszolgatársadalomban, másként a feudalizmus idején, más arcot mutat a polgári fejlődés különböző fokain és ismét mást a szocializmusban. Az eltérések nem véletlen körülményekből származnak, hanem a társadalom szerkezetével függenek össze, még akkor is, ha ezek az összefüggések első tekintetre nem ismerhetők fel, vagy ha mai ismereteink mellett nem tudunk minden mozzanatot a társadalmi alapviszonyokra visszavezetni. A művészi jelenségekben az általános gazdasági és társadalmi összefüggések sokszor csak látens módon, esetleg többszöri bonyolult áttétellel tükröződnek. Ez vonatkozik a színházra mint művészetre is. Tematikájának és művészi eszközeinek változásaiban egyáltalán nem olyan könnyű mindig felismerni a különböző társadalmi viszonylatok tükröződését. Ezért még nagyon sok részletkutatásra és szintetikus átgondolásra van szükség ahhoz, hogy egy minden porcikájában marxista színháztörténet megszülethessek. Különösen nagy nehézségekbe ütközik ez nálunk, ahol még a források felderítése sem törtónt meg kimeritŐ módon, sem az egyes x*észletkérdések nem nyertek kielégitŐ megoldást, s igy a szintézishez szükséges előmunkálatok jórészt hiányoznak. Vannak tiszteletreméltó és páratlan méretű erőfeszítéseket mutató összefoglaló müveink, amelyekben a kutató maga végezte el a forráskutatás, a részlettanulmány
