Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
I. Szövegkönyvek
lázas menetének nyomait. Bizalmas műhelymunkák ezek. áruló őszinteségük a színpadi alkotás legintimebb titkait is feltárja éppen azért, mert a bejegyzések készitői nem számítanak az utókor kutatóinak kíváncsi vizsgálódására. Á rendezőpéldány azonban az előadás rekonstrukciójához mégsem elegendő; a kutatónak más forrásokat is fel kell hozzá használnia. Többek közt maradhatnak a rendezőpéldányban olyan bejegyzések, amelyek a színpadi előadásban nem kerültek kivitelre, s viszont igen sok rendezőpéldányból fontos színpadi motívumok bejegyzései kimaradnak. A rendezőpéldányok identifikálása legtöbbször kézirat! vizsgáló módszerekkel történik, mert a rendezők csak ritkán szokták példányaikat szignálni. A Nemzeti Szinház rendezői közül Ivánfi Jenő és Horváth Árpád irták alá leggyakrabban a rendezőpéldányokat. Paulay Ede,Tóth Imre, ódry Árpád, Hevesi Sándor rendezőpéldányait csak a kézírás alapján lehet meghatározni. Egyes rendezőpéldányokat nyomtatásban is kiadtak. Érdekes, hogy a legelső ismert magyarországi rendezőpéldány egy iskolai színjáték rendezőkönyve, mely már 1652-ben Bártfán nyomtatásban is megjelent.Ez Eisenberg Péternek Ein Zwiefacher Poetischer Akt cimü színmüve, amely mindössze 2 példányban maradt fonn. 10 ^ Az illusztrált könyvecske az iskolai színjáték német szövegén kivül részletes utasításokat is közöl a díszletre, ruházatra, világításra és az előadók játékára vonatkozólag. A szerző szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy lehetővé tegye a darab későbbi előadásait az iskolák részére. Nagy szinószettörténeti értékét Pukánszkyné ismerte fel, s ő is ismertette irodalmunkban. 11 ' Eisenberg Péter könyve azonban magános jelenség a maga korában. Legközelebb csak a XIX. század végén találko10/ Szabó Károly : RMK. II. k. 765. sz. lly ^ Pukánszkyné Kádár Jolán : Az Országos Széchényi Könyvtár szineszettörténeti forrásanyaga. I. M. Könyvszemle, 1928. 28-40. p.