Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)

A magyar színháztörténet tárgya, feladata és módszerei

Az alábbiakban a magyarországi színjátszás történetének legfontosabb forrásait igyekeztünk rendszerbe szedni. Minden egyes fejezeten belül a következő kérdésekre kerestünk választ: 1/ Mi a tárgyalt forráscsoport jellege, sajátossága és milyen adatokat szolgáltat? 2/ A csoportba tartozó forrásanyag milyen mértékben hiteles és megbízható? 3/ Melyek a felsorolt források legfontosabb lelőhelyei? Tehát nem egyszerű forrásfelsorolást adtunk, hanem a források fogalmi tisztázására,kritikájára és felhasználásuk módszereire is kitértünk. A tárgyalás folyamán mindenütt utaltunk a színházi forrásanyag szakirodalmára. Nem foglalkoztunk a színjátszásnak azon területeivel, amelyeknek forrásanyaga és módszere inkább a folklorisztika területére tartozik: igy elsősorban a pogány kori és későbbi középkori magyar színjátszással. Ugyancsak mellőztük az öntevékeny színjátszás forrásait, amelyeknek feltárása különálló tanulmányt igényelne. A munka tehát elsősorban a magyarországi hivatásos színészet forrásainak tárgyalását tűzte maga elé, de a források hasonlósága miatt helyet kapott benne az iskolai szinjátszás is. A magyar színháztörténet forrásait az alábbi 11 fejezetben tárgyaljuk: 1/ Szövegkönyvek 2/ Színlapok 3/ Színházi almanachok 4/ Szinházi sajtó 5/ Emlékiratok 6/ Levéltári anyagok 7/ Képes ábrázolások 8/ Jogszabályok 9/ Tárgyi emlékek