Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai I. rész: szövegkönyvek, színlapok, kézikönyvek (Színháztörténeti könyvtár 6., Budapest, 1962)
A magyar színháztörténet tárgya, feladata és módszerei
À színjátszás eseménytörténetén belül különös figyelmet kell szentelni e művészeten át érvényesülő osztályharcnak, a realista és antirealista színházi törekvések küzdelmének, a nemzeti függetlenségért és nemzeti művelődésért vívott harc megnyilatkozásának, valamint bizonyos nemzeti sajátosságok kialakulásának. Mindezeket a kérdéseket a közönség magatartásának, a müsorpolitlkának, a művészi vezető személyének, a színtársulat összetételének, a színház gazdasági kérdéseinek és a szinház külső történetének tárgyalása folyamán kell megválaszolnunk. 1/ Az előadás valamiféle hatást vált ki a közönségből . A közönség közvetlen reakciója szabja meg a darab sorsét, amely a sikerben vagy a bukásban nyilatkozik meg. Az előadások száma fokmérője a sikernek, illetve a bukásnak. Magyarországon legnagyobb színpadi sikerként Kacsoh Pongrác János vitézé t tartják számon,amely a bemutatót követően folyamatosan háromszázszor került szinre, azóta azonban a Csárdáskirálynő 1954. évi felujitása ezt a számot is túlszárnyalta. Természetesen az előadások számát mindig csak a váres lakosságához és az időponthoz viszonyítva szabad mértékül elfogadni. Mást jelent Debrecenben harminc előadás, mint Budapesten, mást jelent a XIX. század első felében és mást a XX. század közepén. A közönségtörténet a színháztörténet egyik legizgalmasabb, de mindeddig legkevésbé müveit területe. A szinjátszás hatását tulajdonképpen ezen lehet leginkább lemérni. Történtek már kísérletek ebben az irányban is,^ de a kutatás itt ingoványos talajon mozog, s a kutató súlyos nehézségekkel találja magát szembe.A kérdés módszertanilag sincs még kellőképpen tisztázva. Hont Perenc i Szinház és munkásosztály. Bp. 1935. - Pukánszkyné Kádár Jolán t Nemzeti Színházunk és a közvélemény a JLLX. szazadban. Budapesti Szemle, 1937. /Klny. is./ - Mályuszné Császár Edit ; Szinház és közönség az elnyomatás korában. Kandidátusi értekezés. 1959. /Kézirat./
