Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

II. Színész és szerep

"ban. Egy színház műsorának a gerincét mégsem alkothatják a görög klasszikusok! Rendkívül szubjektív szemlélet,ha valaki 75 éves korában mellőzésről panaszkodik. Jászai ekkor még aktiv tagja volt a Nemzeti Színháznak, mig ugyanebben a korban Márkust már nyugdijazták, holott Márkus testi erejéből még közel 15 évre futotta! Fenti megállapítással nem akarjuk megbántani sem Jászai Mari emlékét, sem életrajzíróját, csupán helyes megvilágításba kívánjuk helyezni a két legnagyobb magyar színésznő, Jászai Mari és Márkus Emilia viszonyát, s Márkus szerepének egyoldalú beállítása helyett tényközlő adatokat szolgáltatni. Márkus Emma többször elmondta és újságíróknak adott nyilatkozataiban is emiitette, hogy játókmodora a freskófestőkéhez hasonlítható: nagy Ívben, széles ecsetvonásokkal dolgozik, ellentétben a miniatürfestők modorában dolgozó színészekkel, akik apró részleteket a leggondosabban dolgoznak ki. Saját állitása szerint részletező játéka először Sardou Fernande cimü drámájában volt, Hevesi Sándor intenciójára, majd Bataille A Balga szüs cimü darabjában. A Bataille darabok közül A nászindulóban volt országos sikere, mert ez is ama darabok közé tartozott, amelyeket a Kaméliás hölggyel, a Folt, amely tisztittal, a Boszorkánynyal, a Francillonnal, a Nórával és a Monna Vannával felváltva játszott az évenként ismétlődő vidéki vendégjátékokon. Amikor a Kisfaludy Társaság első izben Ítélte oda a Greguss-dijat hat év legkimagaslóbb színészi teljesítményéért, a referátumot Alexander Bernát terjesztette elő. A magyar színművészet kimagasló

/ egyéniségeinek hat évi munkáját vizsgálva, az 1908-1915 évkörben Márkus Emilia művészetéről Így ir: "Márkus Emília bizonyára a legnagyobb, a legszélesebb skálájú az indulat kifejezésében, mindig hasonló magához, mégis mindig uj és sajátos. A szerelmes nő legnagyobb revelációja a magyar szinpadon. Az ő szerelme sokszor viharos,