Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

I. Ember és szerep

Burg Szinház művésze, Herczeg Ferenc és Márffy Károly láthatók a képen. Márkus Emilia dushimzésü reneszánsz kabátot visel; szeretett otthon is különleges - különösen reneszánsz - ruhákban járni. Uszályos ruhában színpadon is olyan természetesen mozgott, mintha mindig abban járt volna, s látványosság volt, ahogyan abban leült, könnyed mozdulattal maga elé teritve a ruha uszályát. Még mindig hódító, érdekes és elegáns asszony, de bizony a bemutatók száma erősen megcsappan. Éveken keresztül már csak egy-két uj darabban lép fel, de ezeknek sikere felér régi, nagy diadalaival. 1921 decemberében a Kisfaludy Társaság Greguss-dijávai tünteti ki, elsősorban Stuart Mária alakításáért. 1928-ban a Nemzeti Színház örökös és tiszteleti tagjává nevezik ki. Ez a cim már réges-régen járt volna Márkus Emiliának, de mindig kitért a kinevezés elől, félve, hogy az örökös tagság öragiteni fogja. Most, tul a Nemzeti Színházi tagságának 50. évén, a tiszteleti tagsággal együtt kapja meg. Ugyanakkor - nemzeti ajándékként - kiutalták számára a régi Nemzeti Szinház telkén épült üzletházak bérletét, ami ismét biztosította számára a gondtalan életet. A háború utáni infláció idején, hogy maradék pénzét mentse, szépségápoló szerek gyártásához adta nevét és kópét. "P. Márkus Emilia Szappangyártása, Budapest IX. Soroksári ut 121.", hirdeti a megmaradt levélpapír fejléce ; P. Márkus Emilia arcápoló krém, hirdeti a nemzeti szinü kis plakát, a P betű fejében a művésznőnek a Violante és a biró cimü jelenetből való képével. Ha egy rum plakátjához felhasználhatták Újházi Ede képét, egy púderéhez Blaha Lujzáét, miért ne értékesíthetné az irigyelt szépségét kozmetikai cikkek reklámjában? A "gyár" megszűnése után az ország minden részéből érkezett levelek bizonyitják, hogy a számitás nem volt alaptalan,de méltatlan volt a nagy művésznőhöz, szépségének és hírnevének reklám célra való felhasználása.