Cenner Mihály: Márkus Emília (Színháztörténeti könyvtár 4., Budapest, 1961)

I. Ember és szerep

árnyalatában tündöklő, villamossággal telitett hajat, amilyen Márkus Emmáé volt, nem láttam sem azelőtt, sem az óta. A művésznő több volt a szépnél: elképesztően és nyugtalanítóan érdekes volt. A francia drámában sok szó esett női démonokról, de a párizsi Írók csak álmodták a szőke csodákat, a valóságban csak egy volt, Márkus Emilia." Ebben az időben festette le Desdemona jelmezében Temple János és az életnagyságú festmény az akadémiai lakás egyik ajtókeretében volt elhelyezve. Emília olykor megtréfálta vendégeit és titkon elfordítva a képet az ajtókeretben, a festményen ábrázolt jelmezben hirtelen a vendégek előtt termett, azt a látszatot keltve, hogy a festmény megelevenedett. Eeszty Árpád, Innocent Eerenc, Ferraris Artúr, Hippi Rónai József festették meg arcképeit. Rippl Rónai Dianára de Bárdi Cimet adta csodálatosan finom pasztell képének, emlékezésül a gyönyörű reneszánsz hölgyre, akit szépségével és szőkeségével Márkus Emília felülmúlt. Mellszobrát is ebben az időben készítette el Stróbl Alajos. A szobor maga elpusztult, ma már csak fényképek mutatják a művésznőt a szobrász műtermében a készülő szoborral, majd ismét őt az elkészült szobor mellett. Pulszkyék akadémiai lakásának berendezéséről fogalmat alkothatott az is, aki csak évtizedekkel később, Márkus Emília hűvösvölgyi villájának berendezését látta. A faragott indiai székeket, a XVII. századi flamand faliszőnyeget, az olasz reneszánsz templomi széket /főpapi stallum/, képeket, dísztárgyakat, dombormüveket, melyeknek csak egy részét menthette át tulajdonosuk a megváltozott keretbe és uj környezetbe. Fennmaradt Prielle Kornéliának nevelt leányához irt egyik levele, amelyben részletesen beszámol a Pulszkyéknál tett látogatásóról: "Rózsikának idezárom ezt a japáni babát, had mulasson rajta néhány pillanatig. Hátára irt nevem pedig bizonyítsa azt, hogy én tegnap nagy estélyen voltam és ezzel