Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)

Az állandó munkásszinpadért

AZ ÁLLANDÓ MUNKÁSSZINPADÉRT Már a DDOÖ alapitása idején felvetődött a vezető funkcionáriusok körében egy Prágában létrehozandó saját állandó munkásszinpad gondolata. Ez a gondolat évről-évre visszatért, és lassanként kialakult a jövendő munkás-mintaszinpad képe. Olyan színpadnak kellett lennie, amely bátran kutatja fel, és mutatja be az uj haladó drámákat, amely a szerzőkkel való közös alkotómunka központja, és ugyanakkor iskola is, mert előadásokat, vitákat, tanfolyamokat ós szemináriumokat rendez a műkedvelő színjátszók számára. Ebben a színházban lehetett volna megvalósítani igazán a műkedvelő művészeknek a hivatátos művészekkel és a közönséggel való mintaszerű kapcsolatát. Ennek a színháznak az eredményeihez igazodtak volna a szövetség folyóirata és az uj darabok kiadói, valamint azok a szakemberek, akik a munkásszinjátszók számára vezérfonalakat írtak. E gondolat megvalósítására való első törekvések már a húszas években jelentkeztek. A prágai munkásszinjátszók kö57 / zösen építették fel Modranyban^'' azt a szabadtéri szinpadot, ahol legjobb előadásaikkal és közös produkcióikkal felváltva léptek fel a csoportok. Kladno területén, ÉszakCsehországban és a köztársaság más részein is születtek ebben az időben ilyen szabadtéri színpadok. A Lucernában rendezett proletárrevük, a Támadás-csoport korszaka, egyes vagy - nagyobb feladatok alkalmával közös együttesek mintaszerű előadásai mind lépések voltak a központi munkásszinpad utján. A legjobb prágai csoportok, mint az El-Car, Svítání /Hajnalhasadás/, Jifi Wolker, a Proletárszlnpad ós később a Roman Tűma csoport, az Elfele- 89 -