Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)

Uj műsorok és uj közönség

A nők is jelentős mórtékben segítettek. Volt egy asszonyokhoz szóló folyóirat, a Magvetőnő. Az ötletekben gazdag és energikus Joáka Jaburka szerkesztette /a második világháború alatt kivégezték/. A folyóirat olvasógyüléseket is rendezett. Az olvasógyüléseket vasárnap délutánonként tartották, ugy hogy az asszonyok családjaikat, gyerekeiket is magukkal hozhatták. Egy előadó rövid bevezetővel megteremtette a jó hangulatot. Ezután tarka műsor következett, a DDOŐ valamely csoportja előadásában. A műsor végén a hallgatósággal együtt dalokat énekeltek, és nj énekekre is tanították a közönséget, melyek szövegét 10 vagy 15 fillérért árusították, vagy ingyen osztogatták. A gyűlés hátralévő részében maguk az asszonyok beszélgettek nehéz életükről. A Magvetőnő olvasógyülésein kivül voltak összejövetelei A móh-nek is /Közóp-Csehország több mint ezer fiókkal rendelkező fogyasztási szövetkezete/. Minden fióknak volt egy felügyeleti tanácsa, többnyire aktiv szövetkezeti nőtagokból. Ezek állandóan tiltakoztak az árak drágulása ellen, és uj tagokat toboroztak A méh számára. Vasárnapi összejöveteleket és gyerekdélutánokat rendeztek. A DDOŐ csoportjai számára Ők voltak a leghálásabb közönség. Szinpad nélkül - sokszor még dobogó sem volt - a nézők között játszottak színházat. Voltak ennek hátrányai is. Erilékszem a következőre: egyszer Prantiőek Spitzer "üveghuta" cimü darabját játszottuk ilyen feltételek között. A nézők szorosan az alacsony dobogó előtt ültek. A játék hevében,az öklömet használva, véletlenül megütöttem az egyik nézőt /egy asszonyt/, méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy elájult. Kivitték, és csak az előadás végén jött vissza. Még kábult volt a nagy ijedtségtől. Csak ekkor tudtam lesújtva bocsánatot kérni tőle. Senki sem haragudott rám. A méh és a Rudó Právo nyári ünnepségeket is rendezett, melyeken 30-50 ezer néző is résztvett. Ilyen ünnepsé-