Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)

Az 1929-es év

Ebben az időben a polgári szinházak importált francia társalgási komédiákból éltek. Felragyogott O'Neill és amerikai kortársai, valamint az olasz Pirandello csillaga is. A szinház a polgári osztály összezavarodott és kilátástalan létét tükrözte. A DDOŐ 1929-es kongresszusán a KPŐ Központi Bizottsága küldötteként Julius FuCik elvtárs vett részt. A Szövetség rendezője, FrantiSek Spitzer megvizsgálta a DDOŐ eddigi munkáját. Rámutatott, hogy véget kell vetni az opportunizmusnak, és csatlakozni kell a nemzetközi forradalmi színházi mozgalomhoz. Ehhez a harchoz meg kell nyerni a köztársaság szlovák, német, magyar, ukrán és lengyel munkásszinházait is. Négy hónappal később központi konferencia ült össze, és ezen a Csehszlovák Köztársaság számos küldötte mellett Németország és Japán munkásszinházaihak küldöttei is résztvettek. Németország Munkás Színházi Szövetségének képviselője, Arthur Pieck /az NDK elhunyt elnökének fia/ beszédében beszámolt a német csoportoknak a szatirikus agitációs szinházzal és a kis szinpadformákkal kapcsolatos tapasztalatairól. A japán munkásosztály képviselője, Ito, a japán munkásszinházak ajándékaként vörös zászlót nyújtott át a csehszlovák munkásszinjátszóknak. A konferencia javasolta; minden évben rendezzék meg a proletár-színház napját. Ismét felmerült a kérdés: mit játsszanak. A munkások nem rendelkeznek drámaírókkal. Sokszor maguknak kell dalokat és jeleneteket irniuk. Jóllehet életükben elegendő olyan drámai élmény adódik, amely számos műsort megtöltene, ezentúl mégis irók után kell kutatniuk, és azokat a szinjátszócsoportokon belül kell kinevelniük. Minden csoport nevelje ki a maga Íróját, ahogy a rendezőjét és többi vezetőit is kinevelte. A DDOŐ csoportjai között évente megrendezendő versenyen szolgáljon a japán elvtársak zászlaja vándordíjként. - 41 -