Frantisek Kubr: F. Kubr: A cseh munkásszínjátszásról. (Színháztörténeti könyvtár 3., Budapest, 1961)
A kezdet
Neruda 15 /, Őelakovsk^ 14 /, Őech 15 / és Sládek 16 / voltak. Müveik - néha leirták, legtöbbször azonban csak szájról-szájra jártak - rendkívül gyorsan elterjedtek. Kulturális rendezvényeken ebben a kezdeti időszakban mindenekelőtt a tarka esteket, az úgynevezett ének-, zeneés szavalóakadémiákat értették. Helyenként már az éneket, a zenét és a szavalatot egyfelvonásosokkal és élőképekkel egészítették ki. Ezek az élőképek - allegorikus csoportok, amelyek többnyire a munka és a szolidaritás szimbólumait ábrázolták - igen kedveltek voltak a munkásközönség körében. Sok munkás-szinjátszóegyesület ebben az időszakban ezeket az allegóriákat még szinpadi függönyére is ráfestette. Emlékszem egy régi munkás színházi egyesület termeiben megtartott munkásszinjátszó konferenciára, a 20-as évek végén. A színpadot még ilyen függöny diszitette. Egyik jelenlévő hivatásos szinész beszédében figyelmeztette a munkásokat, ne tűrjék az ilyen giccset színpadi függönyeiken. A megjegyzés bántotta és sértette a jelenlévő öreg munkásokat. Szivükhöz nőtt a piros zászlóval és a testvériség, munka és szabadság szimbólumaival diszitett függöny, hiszen a munkásmozgalom nehéz kezdeti időszakának személyes élményeire emlékeztette őket. Olvasókörök, munkás kulturális egyesületek és felvilágosító egyesületek - ezek voltak nálunk a keletkezőben lévő munkásmozgalom legális formái. A nyolcvanas évekbe n megállt a munkásmozgalom fejlődése, mert az osztrák-magyar kormányzat terrorintézkedésekkel támadta az uj politikai erőt. A legális szervezeti formákat felváltotta az illegális politikai munka. Újra és újra börtönbe zárták a munkásvezetőket. Pecka és Zoula Amerikába vándoroltak, Ladislav Zápotoczkyt kiutasították Prágából. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején azonban uj fellendülés kezdődött. Uj munkás kulturális egyesületek keletkeztek ós ezekhez szinjátszókörök is csat- 9 -
