Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A forradalmi munkásszínház a kapitalizmus viszonylagos megszilárdulásának Időszakában /1923-1928/ - Németország Kommunista Pártjának X. pártértekezlete és a színjátszómozgalom felélesztése

Második fejeget A FORRADALMI MUNKÁSSZINHÁZ A KAPITALIZMUS VISZONYLAGOS MEGSZILÁRDULÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN /1923-1928/ Németország Kommunista Pártjának X» pártártekeziete és a szlnjátszómozgalom felélesztése A német imperializmus átlépése a viszonylagos megszilárdulás időszakába, amelyet a forradalmi mozgalom ideiglenes hanyatlása követett, a munkásosztály forradalmi erőitől, különösen Németország Kommunista Pártjától, a politikai tömegmunka uj taktikáját követelte. A munkástömegekre gyakorolt befolyást el kellett mélyíteni, az erőket a Kommunista Párt köré kellett összpontosítani. Az uj helyzet mindenekelőtt az üzemekben és a proletár tömegszervezetekben követelt jobb, hatékonyabb munkát, hiszen ide tömörült a pártonkívüli munkások többsége, akiket az eljövendő forradalmi feladatokra elő kellett készíteni. Egyelőre azonban az NKP politikáját a kispolgári értelmiség egy csoportjának szektás, túlzó baloldali magatartása határozta meg. Ezek alkották az NKP központi bizottságának többségét. A politikai helyzetről tartott félrevezető előadásokkal és a jelszavakkal való felelőtlen Játékkal a "túlzó baloldaliak", akikhez Fischer, Maslow, Korsch, Urbahns és mások tartoztak, megkísérelték, hogy a tömegeket meggondolatlan, kilátástalan akciókba sodorják. Az a komoly veszély fenyegetett,hogy a Kommunista Párt elszakad a tömegektől. - 95 -