Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A "Proletár Színház"
események, a propaganda előadások Plsoator politikai törekvéseit, "az osztályharc gondolatának hangsúlyozását és propagálását" teljes meztelenségükben nyilvánvalóvá tették. "Radikálisan számüztük a 'művészet* szót műsorunkból, 'színdarabjaink* olyan felhívások voltak, melyekkel az aktuális eseményekbe akartunk beleavatkozni, 'politikát akartunk csinálni' A nem kész, nem kidolgozott és művészileg nem megoldott előadásokba akaszkodott bele a "Vörös Zászló" kritikusa. Kifogásolta, hogy Piscator vállalkozása,, noha a propaganda szolgálatában állt, mégis "színháznak" nevezi magát, majd igy folytatja: "A szinház név művészetre, művészi teljesítményre kötelez... A művészet azonban szentebb ügy annál, semhogy nevét sekélyes propaganda-tákolmányokhoz adják... Hát nem groteszk? Most, amikor a napi események éppenséggel akció után kiáltanak, amikor minden arra vár... hogy a német proletariátus cselekvésre határozza el magát - ebben a pillanatban nyílik meg Berlinben egy 'szinház', amely magát 'proletárnak' nevezi és bolsevizmus t játszik! Propagál! 'Forradalmi' cselekvésekkel a színpadon!... A munkásnak ma igazi művészetre van szüksége, amely a lelkét feloldja és megerősíti. Ez a művészet lehet polgári eredetű is, csak művésze t legyen..." 35 7 A kritikus polgári állásfoglalása kézenfekvő. Teljes mértékben félreismerte a művészi eszközöket igénybevevő propaganda forradalmi-nevelő szerepét. Egyrészről fájlalta a német proletariátus közönyét, amely semmit sem tesz a harcoló Szovjetoroszországért és a Horthy-Magyarország fehérterrorja ellen, és "akoiók után kiált". Másrészről elitélt egy olyan vállalkozást* amelynek propagandája a proletárt éppen ilyen akciókra akarta előkészíteni, amelynek első agitáoiós műsora "Szovjetoroszországért - a fehér terror ellen!" jelszó alatt futott. és milyen megokolással? Hogy ez a propaganda nem művészet, a színpadi cselekedetek "ugyanolyan siralmasan éa - 88 -