Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A műsor
nem ez egész kórus mondta el egyfolytában, hanem a kórus külön-külön szavalócsoportokra tagolódott. Ezeknek a csoportoknak legtöbbször bizonyos szimbolikus jelentésük is volt: a vörös kórus ábrázolta a munkásosztályt, a fekete a reakciót; vagy "ifjak kórusá"-ra, "öregek kórusá"-ra, "férfi kórus"-ra vagy "női kórus"-ra tagolódtak. E részkórusok különféle beszédmódja uj hatásokat keltett és primitiv szimbolikájuk a szavalókórus optikai hatásának első csiráit jelentette. Differenciált, az oratórikus formára emiékeztető beszéddel-ábrázolás utján keresték a Urai anyag tartalmához a megfelelő formát. Tartalmilag azonban a legtöbb szociáldemokrata szavalókórus megrekedt a messiási megváltó-romantikánál, absztrakt társadalmi átalakulások követelésénél. Ez elsősorban költőik reformista elképzelésekbe való beleragadásával magyarázható. A nagy kommunista szavalókórusok a szociáldemokrata kulturális szervezetek és kulturcsoportok szavalókórusaival körülbelül egy időben alakultak. Pormájukban először nem különböztek egymástól; a kommunista kórusok tartalmát illetően azonban alapvetően megkülönböztető vonás volt az osztályharcos nézet és a forradalomra való felhivás, - ha gyakran még a "Mammon" és a "Moloch" szerepelt is műsorukban. Előadásaik lényege nem a lirai helyzetfestés, hanem a változásra felszólitó agitáció. XXX A forradalmi szavalókórusok fejlődésében rendkívüli csúcspontot jelentett Gustav von Wangenheim Munka Kórusa és ennek előadása 1923 őszén. 1 6/ A Kommunista Párt eddig bemutatott szavalókórusaival és különösen a szociáldemokrata mozgalom kórusmüveivel és ezek előadásaival szemben, - 78 -