Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A műsor

A műsor A forradalmi színházművészet megszületését az első világháború után különösen megnehezítette annak a drámairodalomnak a hiánya, amely megfelelhetett a forradalmi szinházi mozgalom követelményeinek és az uj tematikának művészileg is formát adhatott volna. A háború előtti időszak jelentősebb és legtöbbet játszott drámairól továbbra is a reformista táborhoz tartoztak, a proletár szinpadi kiadók hasonlóképpen. A berlini Hoffmsna-kiadónái és a lipcsei Jahn- és Lipinski-kiadónál - ezek a forradalom után is kiadták Felix Renker, Walter Stratmann, Paul Mahnert és Ludwig Hespe müveit - 1920-ban éa 1921-ben megjelentek ugyan az első olyan mükedvelőazindarabok, amelyeknek tárgya a novemberi forradalom volt és amelyek - uj jelenségként - a munkástömegeket politikai akció közben mutatták be. Ezek a müvek azonban megelégedtek a forradalom tökéletlenségeinek, a "azocializálódásnak", a vállalkozók és proletárok együttmunkálkodásának magasztalásával. A kommunistákat, akik tovább akarták vinni a forradalmat, megrágalmazták vagy nevetségessé tették. - Az ilyen drámairodalom, a kommunista szinjátezóosoportok előadásait tekintve, nem jöhetett számításba. Az egyetlen kiadó, amely a forradalom után megkezdte munkáaszinházak számára a forradalmi színdarabok kiadását, a berlini Malik-kiadó volt.

1

1/ 1921-től kezdve egy sor drámát, bábjátékot ós agitációs jelenetet

1

2/ adott ki, és ezeknek egy része fontos szerepet töltött be a forradalmi szinház műsorában, igy Franz Jung és elsősorban a már emiitett K. A. Wittfogel müvei. Wittfogel müveinek széleskörű elterjedése azzal magyarázható, hogy hosszú évekig aktuálisak maradtak, viszonylag magas művészi ssinvonaluk volt és kedvező személyi és színpadtechnikai követelményeket támasztottak. Legtöbbet játszott agitációs jelenetei - Az any

a is A gzöke- 71 -