Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

"A" gyáros - "A" bonc - "A" proletár - Új feladatok - A gondolkodáshoz idő kell

lést összehívnia és keresztülvinnie a sztrájk megszavazását* Ezt a szavazást a színpadról természetesen a nézőtérre helyeztük át; igy a nézőket arra kényszeritettük, hogy láthatóan foglaljanak állást és adják le szavazatukat. A szavazás eredménye elképzelhető, hisz megelőzőleg egy órán át mozgattuk meg gondolkodásukat játékunk segítségével. Hasonlóan jártunk el az imperialista háború elleni nagy revünkben, amelynek elme New Yorktól Sangháji

g volt. E két agitprop-drámát több mint nyolcvan izben adtuk elő a legnehezebb körülmények közt egészen 1933. március l-ig, a városokban, vidéken, üzemi és sztrájkgyüléseken; több mint 50 000 munkáshoz és paraszthoz jutottunk el velük; és sokan azt mondták a játék után: "Hát igen,

ig

y már megértjük, mit akartok!" Két évvel előbb kellett volna jönnünk, akkor... talán. Mostanra azonban a válság és a fasiszta lavina már rázudult a városokra és a falvakra. Mégis: az agitprop-szinjátszásnak ez a kísérlete az uj, nagy komplexusoknak - mint az "egységfrontnak", a "város és falu szövetségének" vagy az alkalmazottproblémának - átfogására, a témák differenciált feltárására és megformálására megfelelt a kiszélesedett és kimélyült harci frontnak. Hasonló felismerésekre jutott az NMSzSz*/ 1932es Chemnitz! birodalmi értekezlete is; és ezt a vonalat követik a MORT 1932-es II. plénumának határozatai, valamint a Nemzetközi Színház szerkesztőségének jelenlegi /1933 őszi/ ankétja is "Az agitprop-szinjátszás alkotói problémáiról és témáiról". Természetesen megtartják funkcióikat a songok, a kabarészerü szkeccsek, ^z agitációs villámjelenetek is, mint "vörös világitó-golyók", villámszerű "vörös fényszórók", és minden bizonnyal akadnak a számos villámjelenet-szerző között olyan szakemberek is, akiknek lélegzetéből futná ^Németországi Munkás Színházi Szövetség. - /A német szerkesztőség jegyzete/ - 28 -