Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A sematizmus veszélye - Az "agitprop-stilus"
A sematizmus veszélye - Az "agitprop-stilus" Az első nekiiramodás és fellendülés után - ezt a Pisoatorral való munka jelentette a berlini Rehberge-ben, az előadótermekben, a Qrosses Schauspielhausban - hullámvölgy következett, amelynek politikailag az 1928 utáni korszak felelt meg. Igaz, a következő években most már mindenütt alakultak agitprop-oaoportok, a Vörös Szóosőtől a Szürkesapkásokig; többtucatnyi Kékzubbonyosok, Vörös Rakéták, Vörös Dobosok, Komszomolcok, Októberi Csoport mellett egymásután alakultak a hamburgi Nieterek /Szegecselók/, a berlini Eretnekek, , a düsseldorfi északnyugat, rajta! és a Menetoszlop, balra! B helyütt már nem szükséges kifejteni, hogyan nyert polgárjogot e mozgalmon belül egy bizonyos sematizmus, hogyan könnyítették meg maguknak a dolgot az agitprop-jelenetek irói és színészei. "A" gyáros dagadt, cilinderes haspók volt, "a" bono X /^ dagadt nyárspolgár vaskos irattáskával, "a" fasiszta gyilkos pofát kapott és állig felfegyverkezett, "a" szociáldemokrata elhülyült "szociálfasiszta" volt, "a" proletár pedig becsületes és kiéhezett. így jött létre a sablon, az agitprop-stilus! A dolog egyszerűen ment. Akár az üzemekben folyó bérrablásról volt szó, akár a falusi kényszerárverésekről, a bérkaszárnyákból való kilakoltatásról vagy a kishivatalnokok elboosátáeáról, mindig csak a végső stádiumokat ábrázolták, amelyek valóban hasonlóak voltak. Egy tízperces villámjelenetben képtelenség lett volna a kisparaszt előtt bemutatni elnyomorodásának fejlődési folyamatát és ugyanakkor az üzemi proletárok elnyomorodásának hasonló lefolyását és hasonló okait, ekként feltárva a fontos végső következtetést: a munkások és parasztok szövetségének és közös harx/ f"Bonc" - a magasáMásu, basáskodó hivatalnok közismert gúnyneve. - /A ford./ - 23 -