Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

Jegyzetek

16/ A következő stúdió-előadásokról van sző: Upton Sinclair: Éneklő jómadara

k

. Erich Mühsam: Júdá

s és K.A. Wittfogel: Az any

a« Ennek a hamis müsorpolitikának legfőbb ismérve azonban a Berlini keresked

ő bemutatása volt a máaodik Piscator-szlnpadon, a Nollendorfertheaterben. Jóllehet nagy számban állt már szovjet dráma rendelkezésre, Walter Mehringnek ezt a kommunista sajtó által elutasított darabját választották ki és vitték színpadra. Ennek a műnek keretei között nem foglalkozunk közelebbről ezzel a bemutatóval, minthogy Piscator értékeléséhez semmi ujat nem nyújt. A második Piscator-szinpad csak rövid ideig élt. A polgári közönség bojkottálta, a proletár közönség, politikai kétértelműsége miatt, alig látogatta. Harmadik fejezet 1/ Munkásszinpad, 1930. 1. "Vörös Verseny". 2/ 1929-ben az ellenzéki grafikus-munkások csoportja a "Menetoszlop balra!" agitprop-csoport színjátszóival közösen előadta a Fekete pesti

s cimü revüt. 1930. márciusában a berlini Agfa-munkások üzemi ünnepségén olyan szini előadást rendeztek, amelynek műsorát az üzem munkásai Írták és játszották. A politikai harc kimondottan üzemi kérdéseivel foglalkozott. Az úgynevezett üzemi azinjátszók ilyen megnyilvánulásaiban a Vörös Zászló és a Vörös Szócső a szinpadi propaganda, valamint az agitprop-csoportok és az üzemek munkájának lehetőségeit látta. 3/ A legismertebb falusi-agitációs csoport a keletporoszországi "Szürkesapkások" volt. - 218 -