Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A "31. Csoport"
val állítja szembe. Bebizonyítja, hogy a kispolgár személyisége a társadalomtól függ: megmutatja, hogy nincs személyiség "önmagában", nincs a személyiségűek szabadsága "önmagában", mindez csak az objektiv valóságtól való állandó függésben létezik. Ilyen módon elvezet a kispolgári ideológiában meghatározott léttől a valóságos léthez, vagyis annak felismeréséhez, hogy az individualizmus és az egyéni akoió semmit nem tehet az objektiv törvényszerűséggel szemben, de minden erőnek egységes forradalmi akcióba tömörítésével lehet tenni a rendszer ellen. A kommunista egységfront politika igazán marxista-leninista módon történő alkalmazása az az erő, amely ezen a talajon egyedül hat. Hogy Wangenheim milyen ügyesen érvel, azt tapasztaljuk, ha nagy vonalakban megnézzük az Egérfog ó tartalmi felépítését. Az előjáték és az "átalakulás" után Pleissig hivatalnokot látjuk, a darab központi alakját éa kispolgári eszményeinek néhány tárgyát: az üzemi sportegyesületet, hadnagyi évelt, selyemfrakkját. Amikor váratlanul racionalizálják, először azt hiszi, hogy az a pszichotechnikus a bűnös, aki racionalizálta. De nem az a bűnös, és nem bűnös a személyzeti főnök sem, a vezérigazgató sem, a gyáros sem, a kormányzat aem, hanem a kapitalizmus, amelyet a drámában a"Taba-emberek" képviselnek, pleissig tehát a Tabáknál keres segítséget. Előző sorsa azonban megismétlődik; végül is mint énekes koldus az utcán köt ki. Minthogy ily módon Pleissignek az az illúziója, hogy saját személyisége megmentését a kapitalizmustól várja, összedől, eszébe jut "saját egyéni személyiségének magasabbrendüsége". Otthonában Goethet ée Shakespearet olvas, de az éheég a gyomrát marja. Végül is azt hiszi, hogy nincs más segítség, csak egy "erőe vezér-egyéniség". Ekkor azonban átéli a "kapitalista Valpurgis-éjt", a gazdasági ütközetek igazi furiozóját. Feltárulnak azok a gazdasági erők, amelyek a kisember nyomorának okozói: a konszernek és a monopóliu- 191 -
