Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
Erwin Piscator tevékenysége a Volksbühnénél és a Nollendorfertheaterben
Erwin Piacator tevékenysége a Volksbühnénél és a Wollendorfer thaaterben 1924 nyarán Brwin Piscator a berlini volksbühnéhez kötelezte el magát. Rendezései a Volksbühne történetében uj szakaszt jelentettek. A berlini Volksbühne, fejlődése folyamán mindinkább eltávolodott eredeti feladatátél, attól, hogy a munkásság harcos színháza legyen. Ez a negativ irányú fejlődés az első világháború után is folytatódott. A Volksbühne műsora alig különbözött Berlin magán- és állami színházainak műsorától. Jóllehet más vállalkozásokkal szemben elismerésre méltóan előnyös helyzetben volt, a munkásság széles köreinek igényeit, kiváltképpen pedig a Volksbűhnéhez tartozó ifjúság kulturális-politikai szükségleteit nem tudta kielégíteni. Az állandó ellentétre, amely a Volksbühne vezetősége és a munkásközönség forradalmi gondolkodású rétegei között fennállt,a vezetőség taktikai óvintézkedésekkel válaszolt; néha-néha bemutatott proletár témájú színdarabot is. Piscator szerződtetése is ilyen "baloldali gesztus", taktikai intézkedés volt. Piscator itteni tevékenységével megkísérelte, hogy visszaállítsa a Volksbühne osztályharcos szerepét. Három éves működése alatt Pisoator nyolc színdarabot 31/ rendezett'' ; ezek közül a legjelentősebbek Alfons Paquet Zászló k és Rohanó á r. valamint Bhm Welk Vihar Gott land felet t oirnü müvei» Az első Pisoator-rendezte színdarab a Zászlók, Paquet drámája, melynek szinpadravitelét előzőleg a Volksbühne valamennyi rendezője visszautasította. A chicagói munkásság vezetői ellen lefolytatott 1889-es, úgynevezett "anarohista-per"-rel foglalkozik. Ugyanazokkal a módszerekkel, mint ahogy két évtizeddel később Joe Hill-re "rábizonyították a tettét", "bizonyították be" a chicagói munkásvezérek bűnösségét is és kivégezték őket. - 129 -
