Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

ganda/ és az aktuálisan megváltoztatandók /agitáció/ szempontjából. Számos agitprop-csoport vagy megértette a "Vörös Szóoső" figyelmeztetését vagy maga is hasonló végkövetkeztetésre jutott. Különösen a már évek óta fennálló, tapasztalt csoportok dolgoztak ennek megfelelő módon még akkor is, ha az aktuális műsorszámok - különösen a választási harook idején - sosem tűntek el műsoraikból. Ez helyes is volt és mutatta a csoport munkájának a politikai gyakorlattal való szoros összeolvadását. Az agltprop-együttesek többsége azonban megmaradt a kabaré jellegű agitációs műsornál. Különösen az újonnan alakult osoportok fetisizálták a "Kékzubbonyosok" produkcióját, kritikátlanul lemásolandó példaképnek tekintették. A "Kékzubbonyosok" másolása más szempontból is csirája volt a helytelen fejlődésnek. Az előadások optikai szempontból is rendkívül hatásos képe, amelyet az alakok elhelyezésével, parodizáló, illusztráló, és magyarázó plakátokkal, Jelszavakkal ellátott szalagokkal oldottak meg, as agltprop-együtteseket arra csábította, hogy mindazzal versenyre keljenek. Jóllehet a német agitprop-szinházban még a "Kékzubbonyosok" előtt kialakultak ezek az alkotóelemek, azonban messze nem játszottak döntő szerepet. Amint láttuk, a forradalmi kabaré kazdeti időszakában, a hercegek kártalanítása ellen irányuló szatíra még az ilyen külső, parodizáló eszközökből nyerte hatását. A következő évek folyamán azonban a szatíra irodalmi formája nyomul mindjobban előre - ha néha még primitiven is -, a prózában mondott vagy énekeit m*6 vált orrá a képszerü-plakátszerü formák fölött. A "Kékanbbonyoaok" szatirikus stílusának átvételéből keletkezett as a veszély, hogy az agitációs müaor politikai érvel külsőséges, plakátszerü karikatúraként, jelszóként jelentkeznek, sőt, az a veazély ls, hogy az eljátszandó és elénekelendő érveket egyszerűen plakáttal helyettesitik /"Lépj be a Kémet Kommunista Ifjúsági - 121 -