Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

Különösen a technikai apparátust csökkentették kérlelhetetlen következetességgel» A történelmi revü és színdarab előadása világítási és diszitő szakembereket igényelt. Jóllehet egyes berlini szinjátszócsoportok már eddig is stilizált, csak a színhelyek jelzésére szolgáló díszleteket használtak - összeragasztható, könnyen szállítható vászonlapokból de a forradalmi színházi együttesek többsége még naturálisan megépített elemekből álló színpadképet alkalmazott. Hasonló volt a helyzet a jelmezekkel és a kellékekkel is. A csoportok ezeket nagy ládákban szállították fellépésről fellépésre. Most már - és erre a "Kékzubbonyosok" kiváló példát mutattak - a színhelyeket csak jelezték, és a jelmezek terén is igy jártak el. Ez a csoportok eddig még soha nem látott mozgékonyságát eredményezte és ugyanakkor a műsor is sokkal pergőbbé vált. A leirt technikai, szervezeti és személyi változások a színjátszó csoportok munkájában előfeltételei voltak a tartalmi, müvészi-formai és módszerbeli változtatásoknak is. Az aktualitás, amely a "Kékzubbonyoaok" műsorszámainak tartalmilag meghatározott lényegbeli vonása volt,mindinkább meghatározója lett a német csoportok műsorainak is. A helyi vagy általános politikai eseményeket - ha a Kommunista Párt agitációja szempontjából jelentősek voltak -, a csoportok azonnal megragadták, faldolgozták éa a legkülönfélébb színpadi, zenei és előadói eszközökkel ábrázolták. A napi politikai eseményekre történő gyors reagálás nem volt újdonság a szinjátszócsoportok számára. Az eddig bemutatott revük, rövid műsorok vagy egyes kabaréazerü jelenetek legtöbbször aktuálisak voltak. De most az aktuális műsorszámok különlegesen kedvező helyzetbe kerültek, szemben a műsor más számaival vagy egészében más műsorokkal, amelyek elmélyült politikai-nevelő-hatást váltottak ki} mint például a némot és a nemzetközi munkásmozgalomból me- 118 -