Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

cizitás és a testen való uralkodás maximumát. Valóban, a "Kékzubbonyos" színjátszók a tánc és a zene területén egyaránt az egyéni és együttes teljesítmények eszeveszett forgatagát nyújtották, nagy művészi tudással, az előadásukon végigvonuló, magávalragadó ritmusban. Villámgyorsan épültek fel piramisok emberi testekből, és ugyanolyan gyorsan dőltek ismét össze. Szimbolikus képek és alakok formálódtak ki egy forgó tánocsoportból /mozdony, amelynek dugattyurudja a karok ritmikus mozgásából keletkezett, mintegy a kommunizmus előretörő erejét jelképezve/, szabatos tornagyakorlatok hirdették a szocialista testnevelést stb., stb. A műsor a napilap rovatainak tartalmilag megfelelő műsorszámok egymásutánjából alakult. Ez az élő újság 22/ műfajából eredt. ' A "Kékzubbonyosok" e Szovjetunióban megalakulásuk pillanatától kezdve ezt a műfajt játszották. érthető, hogy a "Kékzubbonyosok", akik nagyszerű ssnés és táncos teljesítményükkel a mai szovjet együttesekre emlékeztetnek, az elragadtatás igazi viharát váltották ki. Ahova csak eljutottak, mindenütt megelőzte őket a kitűnő politikai agitációa-osoport hire. XXX A "Kékzubbonyosok" vendégjátéka a színjátszó- és egyesületi színházi-csoportokban hosszantartó, heves vitát váltott ki. Játékmódjukat és munkamódszerüket behatóan elemezték, a csoportok saját eddigi munkájukat újraértékelték éa birálóan vizsgálták felül. Az HKP és a NKISz, valamint a proletár tömegszervezetek vezetői résztvettek ezeken a vitákon és tanácsokat adtak arra vonatko ó

an,hogy a csoportokat a "Kékzubbonyosok" mintájára hogyan szervezzék át és hogyan javítsanak munkamódszereiken. Ahol csoportok még nem voltak, ott megalakították azokat, elsősorban a Kommunista Ifjúsági Szövetség fiataljaiból.Már fenn- 116 -