Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

Joós Ferenc

: A vándcrszinészettől az Állami színházig. Kecskemét, 1957. 125-p. 4. „Az utolsó kisérlet" cimü csonka tanulmányban Bayer 11 folio lap terjedelműnek mondja Kelemen feljegyzéseit, a befejezett cimnélküli tanulmány jegyzetében pedig csak 7 folio lapról beszél. Az ellentmondás okát nem sikerült megfejteni. Kétségtelen azonban, hogy mindkét cikk Kelemennek ugyanazon emlékezéséről szól. 5. Eugen Busch igazgatása egyáltalán nem szolgált a magyar társaság hátrányára, sőt viszonylag ez volt a társulat anyagilag legkiegyensúlyozottabb korszaka. A megyék lassanként befutó adományait sem Busch vágta zsebre, ezeket Szentkirályi szolgabíró a tagok gázsihátralékának törlesztésére forditotta. Pukánszkyné Kádár Jolán

: A Nemzeti Színház száz éves története. Bp., 194o. 13» P« - Mályuszné Császár Edit

: Kelemen László színháza. Tanulmányok Budapest múltjából, XI. Bp., 1956. 172-174. p. 6. Sehy /Kemény/ Ferenc Szalkay Antal utján ajánlkozott fel arra,hogy belép Martinovics titkos társaságába és mint agent provocateur leleplezi az összeesküvést .

Eckhardt Sándor

: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp., é.n. 152.p. - Sehynek a Martinovics-féle összeesküvésben játszott szerepére vonatkozólag 1. még: Benda Kálmán

: Magyar jakobinusok iratai. II. Bp. 1952. 670-674.

p. 7. Sehy /Kemény/ Ferenc szinész, Szalkay Antallal együtt a felbérelt agent provocateur szerepét töltötte be a magyar színtársulat felbomlasztásánál. Pukánszkyné Kádár Jolán

: Az első magyar énekesjáték Pikko Hertzeg és Jutka Perzsi. Zenetudományi tanulmányok, IX. Az opera történetéből. Bp. 1961. 15-16.

p. 8. A „szabad kőműves banda",nem valami későbbi szemlélet téves visszavetitése - Bayer maga is tisztában volt azzal, hogy a XVIII. század második felében a szabadkőmü-